Pakson, a látogató-központunkban szemlélődve megtudhatjuk, hogy a Villany utcában 1911-1939. között működött egy, a település szükségleteit kielégítő egyenáramú villanytelep, majd 1982 végétől immáron az országos hálózat számára itt az erőműben nukleáris bázison termeljük a váltakozó-áramú villamos-energiát. Ahhoz, hogy ne csak szűken az elektrotechnikával foglalkozók, hanem minél többen megértsük a villamos-energia előállításának fizikáját, érdemes egy rövid történelmi utazást tennünk.
1800. január 11-én a felvidéki Szimőben született Jedlik Ányos feltaláló, természettudós, kiváló fizikaprofesszor, bencés szerzetes, az első magyar elektrotechnikus. (Eredeti neve Jedlik István volt, az Ányos nevet a Szent Benedek-rendben vette fel.) A győri bencés gimnázium fizikatanára 1827-től kezdett az elektromágnesekkel (akkori szóhasználatában: „villamdelej”, „villanydelej”) kísérletezni a fizika-szertárban. 1829-ben azt vizsgálta, milyen erőhatások lépnek fel az egyenárammal átjárt tekercsek között. Olyan készüléket is végzett, melyben egy külső, nagyobb tekercs belsejében helyezett el egy másik, tűcsapágyon feltámasztott, kisebb, de vasmagos tekercset. Ha a tekercseket áram járta át, a belső tekercs az áramok irányától függően elfordult, és a keletkezett erők hatására meghatározott helyzetbe állt be. Mindez persze addig is ismert volt, de Jedlik tovább lépett. Felismerte, hogy ha megtartja a külső tekercs állandó gerjesztését, de a belső „villamdelej” sarkítását fordulatonként oda-vissza felcseréli, folyamatos forgómozgásra késztetheti a belső szolenoidot. Tudta, hogy a vasmagos „villamdelej” mágneses polaritását a benne folyó áram iránya határozza meg, ez pedig átkapcsolással könnyen megfordítható. Szüksége volt egy olyan eszközre, amely forgás közben is folyamatosan biztosítja az áram folyását a belső tekercsben, mégpedig úgy, hogy félfordulatonként ellenkezőjére váltja az átfolyó áram irányát. Erre egy szellemes, nagyon egyszerű megoldást talált ki. A vasmagos belső szolenoid kivezetéseit osztott, gyűrű alakú, jó áramvezető higannyal töltött vályúba lógatta, a higanyszegmenseket állandó módon csatlakoztatta a külső áramforráshoz. Galvánelemmel táplálva a belső tekercs gyors, folyamatos forgómozgást végzett.
Ez volt a „villamdelejes önforgony”, az elektromotor őse. Megtalálható volt benne a mai egyenáramú motor mindhárom alapvető eleme: a tekercselt állórész, a tekercselt forgórész és a kommutátor. Jedlik számos további kitűnő találmányt hozott létre hosszú, aktív élete során. Ezek közül a legjelentősebb – korszakalkotó jellegű – az 1861-ben készített „ősdinamó” (akkori szóhasználatában: egysarki villanyindító), amely immáron a mechanikai-energiából állított elő villamos-energiát. A közvélemény Jedliket a dinamó feltalálójaként tartja számon. E vélekedés – nem csökkentve a tudós érdemeit – két szempontból pontosításra szorul. A Jedlik által szerkesztett unipolar inductor generátorként működtethető ugyan, de tulajdonképpen motor. Másrészt az első magyar elektrotechnikus nem magát a villamos gépet találta fel, hanem az öngerjesztés módját, azaz a dinamó villamos elvét ismerte fel. Vitathatatlan történelmi tény, hogy ennek első leírása Jedliktől származik és gépével ezt igazolható módon meg is tudta valósítani.
A Jedlik dinamó első hiteles bizonyítéka a Magyar Királyi Tudományegyetem fizika tanszékének leltárában szerepelt. Találmányait sajnos nem publikálta, ezért a világ más feltalálók későbbi, tőle független alkotásait ismerte meg. Az Országos Műszaki Múzeumban őrzik az „ősdinamót”, írásos hagyatékára pedig a Pannonhalmi Főkönyvtár Kézirattárában vigyáznak. Villamosmérnökként pár éve büszkeséggel töltött el, mikor megtapasztalhattam azt, hogy Jedlik munkásságáról még a német Siemens Múzeum (München) is korrekten megemlékezik. Emlékét több köztéri szobor és emléktábla őrzi. Nevét társaság, egyetemi kollégium, két középiskola és számtalan utca (pld. Pakson, a lakótelepen is) viseli. Kilencven találmánya méltóvá tette, hogy az Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) fennállásának 100. évfordulójára alapított díjat róla nevezték el.
Sipos László József, az Üzemeltetői Szakcsoport tagja
