Éppen 20 éve, a Financial Times 1999. december 24-ei számában megjelent híradás szerint a XX. század legjelentősebb személyének Neumann Jánost, a logikus és gyors gondolkodás szimbólumát deklarálták. Munkatársai szerint: A legtöbb tudós azt fedez fel, amit tud, Neumann azt, amit akar! Wigner Jenő Nobel-díjas fizikusnak, a világ első reaktormérnökének tulajdonítják a következő minősítést. Megkérdezték tőle: Miért született annyi zseni Magyarországon a XX. század elején? A válasza: „Valóban nagyon sok tehetséges magyar ember volt ebben az időben, de zseni csak egy volt, Neumann János matematikus!”
Az 1888-ban alapított brit, nemzetközi, gazdasággal és pénzügyekkel foglalkozó hetilap, a Financial Times 1999. végén egy felmérés eredményét közölte, mi szerint a XX. század legjelentősebb személyének nyílvánították a Budapesten született Neumann János (1903-1957) mérnök-matematikust, aki számtalan idegen nyelv ismeretével, rendkívüli emlékezőtehetségével és félelmetesen gyors fejszámolással tűnt ki társai közül. Neumann János jelentős eredményekkel gazdagította a kvantumfizikát, a logikát, a meteorológiát, a hadtudományt, a nagy sebességű számítógépek elméletét és alkalmazásait, valamint a stratégiai játékok elméletének kidolgozásával a közgazdaságtant. Már a gimnáziumi évei alatt hivatásos matematikusnak számított. Kombinációs képességével már fiatalon kitűnt, kiváló tanárai is segítették. Előbb kap vegyészmérnöki diplomát Zürichben, majd és Budapesten matematikából doktorál. 23 éves korában már egyetemi tanár! Göttingen, Berlin és Hamburg egyetemein tanít, majd egyenesen vezet útja későbbi munkásságának színhelyére Princetonba, ahol le is telepedett és 1933-tól a Mérnöktovábbképző Intézet professzora lett. Ballisztikával, hidrodinamikával és nagy sebességű elektronikai számításokkal foglalkozott. A II. világháború idején Los Alamosban bekapcsolódott a haditechnikai kutatásokba, részt vett az első atombomba megépítésével kapcsolatos titkos programban, ahol a lökéshullámokkal kapcsolatos számításokat kapta feladatul.
Neumann meghatározó szerepet töltött be az atomenergia felszabadításával kapcsolatos kutatásokban.
Erősen hitte, hogy atomenergia felszabadítása által elindított új technika mélyebb változást fog előidézni az emberi társadalomban, mint bármely más fölfedezés az emberiség korábbi történetében. Néhány éven belül annyi lesz az energiánk, hogy mindenki szabadon, fogyasztásmérő nélkül hozzájuthat, akárcsak a levegőhöz... Sohasem állította, hogy az atomenergia abszolút biztonságos, de bízott abban, hogy a járulékos kockázatok éppúgy elfogadhatóak lesznek, mint ahogy az autóközlekedés kockázatait elfogadja a társadalom. 1954-ben a legmagasabb kormánymegbízatást kapta, kinevezték az Atomenergia Bizottság tagjává. Az atomenergiával kapcsolatban figyelmeztette a szenátust a következő nyilatkozattal: Az atomfizika felelőtlen, otromba politikával kombinálva már ebben a pillanatban is képes borzalmas sebeket ejteni a társadalomban… a fizika és politika ugyanezen kombinációja lakhatatlanná változtathatja a föld felszínét…
A negyvenes évektől kezdve vezető szerepet játszott a számítógép fejlesztésében. 1944-től intenzíven vett részt az EDVAC típusú gép kialakításában. Az első digitális számítógép, az ENIAC (Electronic Numerical Integrator and Computer) egyik megalkotója volt. Ennek utóda az 1945-ben, a cambridge-i egyetemen készült EDVAC (Electronic Discrete Variable Automatic Computer) már a Neumann-elvekre, azaz olyan algoritmusra épült, amely az emberi agy feladatmegoldásainak mintáját veszi alapul. Kidolgozta a mai számítógépek alapvető működési elvét, a tárolt program alkalmazását és ő javasolta a kettes számrendszer alkalmazását is. 1945-ben megírt dolgozatában elsőként írta le egy tárolt programú digitális számítógép felépítését, jellemzőit, s logikai működését. Tudatosította, hogy a számítógép rendszertechnikai és alkalmazástechnikai szempontból is új eszköz, és felismerte az ebben rejlő, ebből adódó új lehetőségeket.
Sajnos Alfréd Nobel sem a matematikusok, sem az alkalmazott műszaki tudományok művelői számára nem alapított díjat, így Neumann Jánosnak „be kellett érnie” azzal, hogy Eisenhower, az Amerikai Egyesült Államok elnöke nyújtotta át számára a Szabadság Érdemrendet.
Neumann János sokszínű tevékenysége közül az alábbi kettő alapvetően megváltoztatta a tudományos világot és forradalmasította a XX. század tudományos technikai fejlődését:
- A modern számítógépek működését megalapozó Neumann-elvek megalkotása meghatározta a számítógépek működését. A Neumann-elvek:
- belső program- és adattárolás;
- teljesen elektronikus számítógép;
- kettes számrendszer alkalmazása;
- központi vezérlőegység alkalmazása;
- aritmetikai egység alkalmazása.
A mai napig minden infokommunikációs eszköz az asztali számítógéptől a laptopon keresztül, az okos-telefonokon át az ipari alkalmazásokig mind-mind azonos elvi felépítésű Neumann-elven működő eszköz.
- Számtalan zseniális matematikai elmélete közül kiemelkedik az 1944-ben O. Morgensternnel együtt a játékelmélet témában megírt első monográfiája benne a híres minimax-tétellel. A játékelmélet ma az operációkutatásnak nevezett területhez tartozik.
Neumann János életének két oldala – a széleskörű aktivitás és az intellektuális beállítottság – két mély meggyőződésből fakadt. Először is áthatotta az a nagyfokú felelősségérzet, amely arra kötelez mindenkit, hogy képességeit maximálisan hasznosítsa. Szenvedélyesen tanított és kutatott, úgy érezte, hogy különleges képességei kötelezik arra, hogy jelentős és tartós eredményeket érjen el. A második hajtóerő a politikai szabadság volt, amely körülvette, és biztosította számára, hogy képességeit az emberiség jóléte érdekében fejthesse ki.
Sipos László József, az Üzemeltetői Szakcsoport tagja
