Könyvek

Moszkvai séták a tudomány körül

Ismerősen cseng Hargittai István Széchenyi-díjas kémikus, tudománytörténész, akadémikus neve. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) nemzetközi hírű professzorának neje Hargittai Magdolna, szintén Széchenyi-díjas kémikus, ő a BME címzetes egyetemi tanára. A Hargittai szerzőpáros garancia arra, hogy egy különleges könyv szülessen. Számos népszerű, olvasmányos kötetet pualikáltak híres tudósokról, a XX. századot formáló géniuszokról.

Az Akadémia Kiadó gondozásában Moszkvai séták a tudomány körül címmel jelent meg legújabb kötetük, mely az orosz főváros tudományos emlékeit mutatja be, így szobrokat, emléktáblákat és történelmi épületeket. Moszkva Oroszország és korábban a Szovjetunió tudományának, felsőoktatásának központja, és világviszonylatban is jelentős tudományos központ. Nincs még egy város a világon, ahol annyi emlékművel tisztelegnének tudósoknak, mint itt. A szovjet és orosz tudomány nagy sikereket ért el, amelyek azonban a külső világ számára sokszor ismeretlenek maradtak. Ugyanakkor a politika gyakran eltúlozta az eredményeket, ami bizalmatlanságot szült. A Moszkvában tudósoknak állított emlékművek megismerése segít a tájékozódásban, ha tudatában vagyunk annak, hogy politikai meggondolások gyakran és erősen befolyásolták, hogy kinek állítanak, és kinek nem állítanak emlékművet. A könyv az emlékművek ilyen vonatkozásaival is foglalkozik. Megemlékezik nemcsak joggal ünnepelt kiválóságokról, de elpusztított vagy éppen csak elfelejtett nagyságokról is. A bemutatott emlékműveket, sztorijaikat és érdekes, esetenként meghökkentő, de mindig elgondolkoztató emberi vonatkozásaikat nyolc fejezet tárgyalja. A narratívát mintegy 800 db fénykép illusztrálja.

E mű általános érdeklődésre tarthat számot a műszaki érdeklődésű szakemberek körében is, különös tekintettel arra, hogy a fejezetek egyikének címe: Mérnökök és technológusok.

„Vlagyimir Suhov és a híres Suhov-torony szimbolizálja mindazt, ami nagyszerű alkotói tehetség a műszaki tudományokban. A szovjet és orosz mérnökök oroszlánrészt vállaltak a szovjet gazdasági hatalom megteremtésében, például az olajlelőhelyek felkutatásában és hasznosításában. Rengeteg mérnököt képeztek ki, akik közül sokan túlspecializálódott oktatásban részesültek. Legjobbjaik azonban megteremtették a nukleáris és rakétatechnikát, és rendkívüli sikereket értek el az űrkutatásban. A Bauman Műszaki Egyetem és a belőle kifejlődött más műszaki egyetemek olyan szakembereket neveltek, akiknek az emlékművei ma világviszonylatban versenyképes alkotásokra utalnak egyes jól meghatározott technológiai területeken, amelyekben a műszaki fejlesztés és a katonai felkészülés összefonódott.” – olvasható a szerzők előszavában.

A sok értékes információt közlő könyből még két, számunkra értékes információt meg kell említenem: Igor Vasziljevics Kurcsatov (1903-1960) fizikusnak, a szovjet atomkutatás „generálisának” és közvetlen munkatársainak köszönhetően az eurázsiai kontinens első szabályozott nukleáris reaktorát 1946. december 25-én sikeresen „beindították” valamint ezt követően a világ első, energiatermelésre épített nukleáris reaktorát 1954. június 27-én helyezték üzembe Obnyinszkban, Moszvától száz kilométerre.

Ajánlotta: Sipos László József, az Üzemeltetői szakcsoport tagja


Atomreaktorok biztonsága I-II.

      

Az idehaza elérhető szakirodalom bővelkedik olyan kiadványokban, amelyek alkalmasak arra, hogy az egyetemi hallgatók, kezdő szakemberek, megfelelő előképzettséggel rendelkező laikusok is megérthessék az atomerőművek szakkifejezéseit, valamint a nukleáris berendezésekben lejátszódó legfontosabb folyamatokat. E kiadványok iránt nem csekély az érdeklődés, főképpen azért, mert az atomerőművek társadalmi megítélése minden szempontból (pld. az energiaellátás biztonsága és gazdaságossága, a környezetvédelem, a társadalom felelőssége stb.) fontos kérdésnek minősül. Még 2013-ban az atomerőművek, atomreaktorok biztonságával foglalkozó neves hazai szakemberek egy csoportja (Elter József, Gadó János, Holló Előd és Lux Iván) úgy gondolták, hogy a társadalom számára legizgalmasabb kérdéskörben, azaz az atomerőművek biztonsága terén viszonylag kevés a hozzáférhető szakirodalom. Elhatározták, hogy napi munkájuktól elvonatkoztatva megpróbálják összefoglalni a nukleáris biztonsággal kapcsolatos tudnivalókat. A felkért szerzők elkészítették az egyes fejezetek kéziratait, majd Prof. Dr. Szatmáry Zoltán lektor, a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara, a Magyar Nukleáris Társaság, a Gamma Műszaki Zrt., az Isoptech Zrt., az MTA Energiatudományi Kutatóközpont, a Nukleáris Biztonsági Kutatóintézet Kft., a Somos Alapítvány, Solymosi József, Solymosi Máté és az Országos Atomenergia Hivatal támogatásával, az ELTE Eötvös Kiadó és a Somos Környezetvédelmi Kft. gondozásában megjelent az Atomreaktorok biztonsága című kétkötetes kiadvány. Az Atomreaktorok biztonsága I. kötet kivonatos tartalma, és egyes fejezetek szerzői:

1. Az atomreaktorokban lejátszódó legfontosabb folyamatok

  • maghasadás, láncreakció, neutronfizika (Nagy László)
  • kritikus rendszerek, kutatóreaktorok, atomerőművek (Vidovszky I.)
  • nyomottvizes reaktorok fizika alapjai (Nagy László)
  • nyomottvizes reaktorok termohidraulika alapjai (Házi Gábor)
  • üzemanyagciklus, fűtőelem viselkedés (Hózer Zoltán)
  • aktivitásterjedés, környezeti hatások (Zagyvai Péter, Sági László)

2. Az atomerőmű felépítése (Jánosy János Sebestyén)

  • az atomerőmű feladata
  • az atomerőmű főberendezései és az erőművi körfolyamat
  • az erőmű teljesítményüzeme, rendszerek, berendezések jellemzői

3. A reaktorok tervezési biztonságának alapjai

  • üzemállapotok, a normál üzem biztonsága (Jánosy János Sebestyén, Zagyvai Péter)
  • biztonsági funkciók és biztonsági rendszerek (Elter József)
  • a tervezési alap (Katona Tamás)
  • a determinisztikus tervezési elvek (Katona Tamás)
  • kockázat és jellemzői/kritériumai (Bareith Attila, Holló Előd)

Az Atomreaktorok biztonsága II. kötet kivonatos tartalma, és egyes fejezetek szerzői:

4. A reaktorok üzemeltetési biztonsága

  • üzemeltetési biztonság alapjai (Dobó József, Tóth János)
  • zónatervezés és –monitorozás (Nemes Imre, Keresztúri András)
  • az üzemeltetés szabályai, eljárásai (Ördögh Miklós, Tóthné Laki Éva)
  • karbantartás, felügyelet, ellenőrzés és próba (Trampus Péter)
  • öregedéskezelés (Trampus Péter)

5. A biztonsági elemzések alapjai

  • DBA és BDBA elemzések (Tóth Iván, Gadó János, Keresztúri András)
  • súlyos baleseti elemzések (Téchy Zsolt, Lajtha Gábor)
  • PSA1 és PSA2 valószínűségi elemzések (Bareith Attila, Téchy Zsolt)
  • külső veszélyek hatásának elemzése (Katona Tamás, Bareith Attila)
  • forrástag, aktivitásterjedés, egészségügyi hatások (Sági László, Pázmándi Tamás, Zagyvai Péter)

6. A reaktorbiztonság jogi keretei

  • törvényi és jogszabályi háttér, a hatóság (Adorján Ferenc)
  • biztonsági jelentések (Adorján Ferenc)
  • nemzetközi szervezetek (IAEA, OECD NEA, ENSREG, WENRA) és egyezmények (Lux Iván)

A szerzők remélik, hogy az érdeklődő olvasók a könyvben választ találnak az őket érdeklő kérdésekre, az olvasók egy része komolyabban kezd érdeklődni az atomerőművek és atomreaktorok iránt, s idővel maga is a terület szakemberévé válik.

Ajánlotta: Sipos László József, az Üzemeltetői szakcsoport tagja


Prométheusz magyar unokái

Hazánkban számos nagy vállalkozás valósult meg a közelmúltban: nagyszerű épületek, gyárak, vasutak, hidak, utak épültek. Közéjük tartozik a Paksi Atomerőmű is, melynek négy reaktorblokkja a magyar villamosenergia-termelés meghatározó létesítménye. Egy erőműről van szó, amelyből korábban is több épült hazánkban, így részben hagyományos feladatot jelentett az építése, üzembe helyezése, de a tudósoknak, mérnököknek, technikusoknak és szakmunkásoknak számos olyan feladatot is meg kellett oldaniuk, amelyekkel még nem találkoztak: egy atomerőmű esetében újszerű nehézségeket is le kellett küzdeni, az egész vállalkozást a hazai és nemzetközi közvélemény fokozott figyelme kísérte, a biztonság és a környezetvédelem követelményei minden korábbit felülmúltak. Mind a létesítésben, mind az üzemeltetésben több ezer szakember vett és még mai is vesz részt. A nemzetközi szinten is jegyzett teljesítményük megérdemli az ország megbecsülését.

Maróthy László mérnök, a reaktorfizika, neutronfizika és a nukleáris üzemanyag viselkedése, a termohidraulika, a gépészet, és a nukleáris nyomástartó berendezések területen mérnökkamarai engedéllyel rendelkező szakértő (NSZ-1-2-4-5) szerkesztésében, a Magyar Nukleáris Társaság és az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. támogatásával, az ELTE Eötvös Kiadó és a Somos Környezetvédelmi Kft. gondozásában – a paksi 1. blokk indításának 30. évfordulójára – megjelent a „Prométheusz magyar unokái” c. kiadvány. A „Kihívások és megoldások a magyar nukleáris technika fejlődésében” alcímet viselő kiadvánnyal a szakterületük nemzetközileg is jegyzett szakemberei, minősített szakértői, mint felkért szerzők azt igyekeztek bemutatni, miben volt újszerű és nagyszerű ez a vállalkozás, mik voltak a leküzdendő akadályok, mekkora volt az elvégzendő munka, kik voltak ennek kiemelkedő személyiségei, mit tesznek ma az erőmű jelenlegi üzemeltetői és háttérintézményei. Ígérem, hogy az érdeklődő kollégák sok hasznos információk kapnak az atomenergetika területéről.

Ajánlotta: Sipos László József, az Üzemeltetői szakcsoport tagja


Bevezetés az elemi részek fizikájába

A természet tanulmányozásának egyik alapvető módszere az anyag szerkezetének egyre mélyebb, azaz egyre kisebb részletekre terjedő tanulmányozása, ami egyre kisebb méretű dolgok vizsgálatát jelenti. A részecskefizikában a megbízhatóság különösen fontos, hiszen a fizikai kutatás nemzetközi élvonalát képviseli, tehát tele van spekulációval, ellenőrizetlen ötlettel és nem megerősített kísérleti eredménnyel. A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával, a Typotex Kiadó gondozásában megjelent Bevezetés az elemi részek fizikájába c. könyvben Horváth Dezső és Trócsányi Zoltán összegezte a részecskefizika jelenlegi állását.

Horváth Dezső fizikus kutatócsoportokat szervezett CERN kísérletekre: alacsonyenergiás antiprotonokkal az anyag-antianyag szimmetriát vizsgálják, a Nagy elektron-pozitron ütköztetőnél (LEP) és a Nagy hadronütköztetőnél (LHC) pedig Higgs-bozonok és más új részecskék esetleges keletkezését. Az LHC-nál a CMS együttműködés magyar csoportjának munkáját koordinálja, és részecskefizikát oktat a Debrecenben.

Trócsányi Zoltán fizikus a Debreceni Egyetem Fizikai Intézetének igazgatója. 1990-től foglalkozik részecskefizikával és vált az erős kölcsönhatás elméletének nemzetközileg is elismert kutatójává. Oktatási, kutatási és szervezési tevékenysége mellett ismeretterjesztő előadások és művek szerzője.

A szerzők kétlépcsős megközelítésben ugyanazoknak a jelenségeknek egyre mélyebb megértését kínálják. Felépítik a részecskefizika jelenleg elfogadott és igazolt elméletét, a standard modellt, áttekintve annak kísérleti bizonyítékait és a hozzá vezető elméleti és kísérleti módszereket. A legegyszerűbb korszerű mérések példáján megmutatják, hogyan lehet alapelvekből elméleti becsléseket kapni mérhető mennyiségekre, mekkora azok bizonytalansága, és hogyan lehet a becslések pontosságát szisztematikusan javítani.

Céljuk az, hogy átfogó és főleg felfogható képet nyújtsanak az elemi részek fizikájáról.

Ajánlotta: Sipos László József, az Üzemeltetői szakcsoport tagja


Nukleáris jog a 21. század első évtizedeiben

Az idehaza elérhető szakirodalom bővelkedik olyan kiadványokban, amelyek alkalmasak arra, hogy a megfelelő előképzettséggel rendelkező laikusok is megérthessék a nukleáris berendezésekben lejátszódó fontosabb folyamatokat. Ezen kiadványok iránt nem csekély az érdeklődés, főképpen azért, mert az atomerőművek társadalmi megítélése minden szempontból (az energiaellátás biztonsága, és gazdaságossága, környezetvédelem, a társadalom felelőssége stb.) fontos kérdéskörnek minősül.

A csernobili és a fukushimai baleset ráirányította a figyelmet a nukleáris biztonság fontosságára és a nukleáris kárfelelősségi kérdések meglévő szabályozottságának gyenge pontjaira; a nukleáris hulladék-anyagok biztonságos kezelésének szabályozása szintén a prioritások közé sorolható. A nukleáris leszerelés megvalósítása az első atomrobbantások óta az emberiség számára az egyik nagy megoldandó feladat; a nukleáris létesítmények fegyveres támadásoktól való védelmének aktualitását a terrorista akciók elszaporodása indokolja.

Mivel a nukleáris jog különféle vonatkozásait átfogó jelleggel tárgyaló munka idehaza mind ez idáig még nem jelent meg, e témakörrel foglalkozó neves hazai szakemberek egy csoportja (Kecskés Gábor egyetemi adjunktus, Lamm Vanda egyetemi tanár, Silye Judit jogász, Sulyok Gábor egyetemi docens) és a CompLex kiadó (www.wolterskluwer.hu) vezetői úgy gondolták: itt az ideje egy hiánypótló műnek. A Nukleáris jog a 21. század első évtizedeiben címet viselő kötet a nukleáris energia békés célú alkalmazásával és a nukleáris leszereléssel összefüggő fentebb említett kérdéskörökre vonatkozó nemzetközi szabályozást dolgozza fel, tudományos igénnyel, de egyben a mindennapi gyakorlat számára is hasznosítható módon.

„Remélem e könyv nyomán a szerzők, vagy mások kedvet kapnak a hazai nukleáris jogot bemutató hasonlóan magas színvonalú elemző munka elkészítésére.” – fogalmaz az előszóban dr. Rónaky József, az OAH korábbi főigazgatója.

Ajánlotta: Sipos László József, az Üzemeltetői szakcsoport tagja


Szálak összehordása – Találkozások, emlékezések

A TYPOTEX Kiadó Életutak sorozat első öt kötete egy-egy kimagasló mérnök (Benedikt Ottó, Michelberger Pál, Körmendy Ágoston, Lepsényi István és Simonyi Sándor) pályáját vázolta föl. A Sziget, a hazai tudományos kutatás egyik jeles műhelyének (MTA SZTAKI) bemutatása. Szentgyörgyi Zsuzsa: A hetedik te magad légy, magának a szerzőnek az élete. Bokor József mérnöki életművét a 8. kötetből ismerhetjük meg. A 9. műben a mélyreható és érzékletes portrékat rajzoló beszélgetései kiegészültek a búcsúzó írásokkal, amelyek a már eltávozott, de múlhatatlan eredményeket hátrahagyó tudósoknak állítanak emléket.

„Mintegy másfél évtized alatt (1994 és 2008 között) közel negyven kiemelkedő tudóssal beszélgettem. Közös jellemzőjük, hogy valamennyien kiléptek – vagy kiszorultak – a csupán szakmájába zárkózó kutató védett és elegáns elefántcsonttornyából. Többségük, egy-két kivétellel, aktív részese volt (vagy ma is az) a közéletnek, a társadalomformáló politikának, de legalábbis a kutatáspolitikának. Interjúalanyaim többsége tudós kutató, de akad köztük néhány ipari vezető is, akiknek véleménye, látásmódja, az új iránti elkötelezettsége igen jól egészíti ki a tudósokét. Miért éppen az itt szereplőket választottam? A válasz egyszerű: olyan jeles egyéniségeket szólaltattam meg, akiknek munkája, élete, véleménye a világról, de az apró, kisléptékű dolgokról is, fontosnak tűnt a szememben” – írja a szerző legújabb kötetében.

Dr. Szentgyörgyi Zsuzsa villamosmérnök, nukleáris szakmérnök életpályája során volt ipari mérnök, tudományos kutató és államigazgatási középvezető. Jelenleg műszaki szakíróként végzett munkája tölti be életét. Mintegy 50 tudományos és több mint kétezer tudományos-műszaki ismeretterjesztő cikk, illetve 20 könyv szerzője, társszerzője vagy szerkesztője. Kitüntetései közül legbüszkébb a Magyar Mérnök-akadémiától kapott TEKHNÉ éremre, és az Aranytollas Újságíró életmű díjra.

Ajánlotta: Sipos László József, az Üzemeltetői szakcsoport tagja