Szaklapok

Minőség és Megbízhatóság 2019. 2. szám

Az Európai Minőségügyi Szervezet (European Organization for Quality) Magyar Nemzeti Bizottság (EOQ MNB) Közhasznú Egyesület a „Minőség és Megbízhatóság” című tudományos szakfolyóiratát negyedévente, évente négy füzetben közel kétezer példányban a jogi tagok (pld. BME, BPMK, EMMI, FŐTÁV, MVM, OAH) támogatásával adja ki.

Az 53. évfolyamába lépő kiadványsorozat célja, hogy nyilvánosságot biztosítson a minőségügy elméleti és gyakorlati kérdéseivel kapcsolatos nemzetközi és hazai trendeknek, élenjáró tapasztalatoknak, elemzéseknek, módszereknek, tanulmányoknak, esetleírásoknak és véleményeknek. A folyóirat egyes számai az előre jelzett kiemelt súlyponti témákban és a következő fő témakörökben jelentet meg cikkeket, szemelvényeket:

  • minőségpolitika;
  • irányítási rendszerek, módszerek, technikák és modellek, valamint önértékelés és minőségdíjak;
  • tanúsítás, akkreditálás;
  • fogyasztóvédelem;
  • szabványosítás, mérésügy stb.

Az ajánlott szaklap kitekintést nyújt a külföldi minőségügyi szakirodalomba. Lehetőségünk van az Amerikai Minőségügyi Szervezet (ASQ) „Quality Progress” és a Német Minőségügyi Szervezet (DGQ) „Qualität und Zuverlässigkeit” szakfolyóiratok válogatott cikkeinek és azok fordításainak, valamint szemelvények megismerésére is.

A Minőség és Megbízhatóság 2019. 2. számot lapozgatva most csupán három, számunkra is haszonnal kecsegtető cikkre szeretném felhívni olvasók figyelmét.

A „Kulturális változásmenedzsment” című, közel húsz oldalas elemzésben az amerikai James Harrington, a Nemzetközi Minőségügyi Akadémia (IAQ) tagja és Frank Voehl, a Coconut Creek floridai szakembere osztják meg gondolataikat. E figyelemre méltó tanulmányban egy teljesen új koncepciót, a Kulturális Változásmenedzsment (CCM) elnevezéssel mutatnak be, amely szerintük megerősíti az egész szervezet hajlandóságát és lehetőségeit a világméretű környezet gyors változásainak elfogadására, sőt az ilyen viszonyok közötti túlélésre, fejlődésre. A koncepció alkalmazásához persze szükség lesz a szervezeti változásmenedzsment jelentős átstrukturálására, a projektek és a programok helyett a szervezeti folyamatok teljes mértékű középpontba állítására is. Fontos tudnunk, hogy ma CCM zajlik minden szervezetben, akkor is, ha még nem ismertük fel! „Az emberek felhatalmazására és motiválására van szükség ahhoz, hogy valódi változásokat érjünk el. Más szavakkal kifejezve: olyan helyzet elérésére kell törekedni, ahol az egész vezetés és a személyi állomány képes és egyben hajlandó is legyen a változások megtételére.” – javasolja a neves szerzőpáros.

Molnár Pál, az EOQ MNB Egyesület elnöke, a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karának egyetemi tanára a „Bevezetés a gyökérok-elemzésbe” címet viselő cikkben ismerteti tapasztalatait, illetve adja közre a gyökérok-elemzés (Root Cause Analysis, RCA) terén számunkra is megfontolandó tanácsait.

Legvégül jelezném, hogy hasznos információkat kaphatunk Debreczeni Sándor energiagazdálkodási szakmérnök, minőségügyi menedzser, az MVM OVIT Zrt. Atomerőművi Technológiatervezési Osztály vezetőjének az „Energiairányítási rendszer bevezetése és működtetése az OVIT-nál” című cikkéből.

Ajánlotta: Sipos László József, az Üzemeltetői Szakcsoport tagja


Fizikai Szemle 2019/4. szám

A Fizikai Szemle egy magyar fizikai folyóirat, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat (ELFT) havonta megjelenő szaklapja. Az ELFT elődjét a Mathematikai és Physikai Társulatot 1891-ben Eötvös Loránd (1848-1919) fizikus, akadémikus és egyetemi tanár alapította abból a célból, hogy hazánk matematikusait, és fizikusait összefogja. A Társulatból a matematikusok a II. világháború után kiváltak, és megalakították a Bolyai János Matematikai Társulatot, a Mathematikai és Physikai Társulat pedig felvette alapítója, Eötvös Loránd nevét. Az ELFT a 125 éve alapított szervezet közvetlen jogutódjaként ma is összefogja a fizikát hazánkban művelő kutatókat és fizikatanárokat, és felvállalta a tehetséggondozás jelentős feladatát is. A Társulat tudományos konferenciákat és más szakmai találkozókat is szervez. A méltán népszerű Fizikai Szemle – melynek egyik támogatója a Magyar Nukleáris Társaság is – mellett olyan nagy múltú szakfolyóiratot is kiad, mint a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok. E Társulat szervezi az Eötvös-, az Öveges-, és a Mikola-tanulmányi versenyeket, valamint felkészíti a magyar csapatot a fizikai diákolimpiákra. (Itt jegyezném meg: a Magyar Nukleáris Társaság, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat, a BME Nukleáris Technikai Intézet, a Paksi Vak Bottyán Gimnázium, az Energetikai Szakgimnázium és Kollégium és a Szilárd Leó Tehetséggondozó Alapítvány szervezésében rendezték Pakson a 22. Országos Szilárd Leó Fizikaverseny döntőjét, melyről 16. sz. Hírlevélben már beszámoltunk.)

Az ELFT vezetésének gondja van a tanárok és diákok továbbképzésére is: e társulat a gazdája az évenkénti általános- valamint a középiskolai fizikatanári és a diák-ankétoknak, melyeken informálják a résztvevőket a fizikus-közélet eseményeiről, valamint képviselik a magyar fizikusokat és fizikatanárokat mind itthon, mind külföldön. Az ELFT kapcsolatot tart külföldi társegyesületekkel és nemzetközi szervezetekkel is. Különös gondot fordítanak a határon túli magyar fizikusokkal, fizikatanárokkal és az őket képviselő szervezetekkel való kapcsolattarásra. A legeredményesebb fizikusoknak, fizikatanároknak és a fizika legjobb népszerűsítőinek pedig díjakat adnak át.

A most ajánlott Fizikai Szemle – melynek főszerkesztője: Lendvai János, a műszaki szerkesztője: Kármán Tamás – új, eredeti tudományos munkákat nem közöl, hangsúlyozottan szakmai tudományos ismeretterjesztő folyóirat, amelyben az érdeklődő olvasók számára is érthető módon kapnak helyet a fizika és a rokon tudományok legújabb eredményei, valamint a fizikatörténettel és a fizika tanításával foglalkozó értékes írások. A Fizikai Szemle egyes számai beszámolnak a fizikusok és a fizikatanárok számára érdekes hazai és külföldi hírekről, eseményekről, sőt a könyvújdonságokról is. A Fizikai Szemle legújabb, 2019. áprilisi számának előlapján a nemzetközi Űrállomás 37. missziójának tagjai láthatók. Fyodor Yurchokhin, Sergey Ryazanskiy, Karen Nyberg, Oleg Kotov, Luca Parmitano és Mike Hopkins csak lábukkal kapaszkodva lebegnek az űrben. A részletes információhoz Bokor Nándor 121-127. oldalakon megjelent írása tanulmányozásával juthatunk. Bővebb információ a Fizikai Szemle honlapján található: http://www.fizikaiszemle.hu

Ajánlotta: Sipos László József, az Üzemeltetői szakcsoport tagja


GYÁRTÁSTREND technológiai magazin 2018. decemberi száma

Immáron tízéves a Professional Publishing Hungary Kft. gondozásában megjelenő GYÁRTÁSTREND címet viselő szaklap. Itt jelezném, a színes képekkel gazdagon illusztrált technológiai magazin egyes, főleg a korábbi számokban megjelent cikkei a www.gyartastrend.hu oldalon is elérhetők.

„A villamosenergia-előállítás, –elosztás és –felhasználás nemzetközi és hazai helyzetét tekintve megnyugvásra semmi ok. A hagyományos elvek, rendszerek még mindig erősen tartják magukat, és bár Európa-szerte vannak jó kezdeményezések és példák a fenntarthatóbb, energia-tudatosabb és –hatékonyabb megoldásokra, ezek többnyire még gyerekcipőben járnak, hazánkban különösen.” – írja Zákányi Virág főszerkesztő, a 2018. decemberi szám köszöntőjében.

A sok érdekes és értékes írás közül most a MŰVELT MÉRNÖK rovatban megjelent „Hosszú folyamat – eredményekkel és kockázatokkal” című írást emelném ki. Juhász Imre vezető külgazdasági szakdiplomata Berlinből küldött decemberi és korábbi (Német atom – Újabb irányváltás a német energiapolitikában 2010. évi valamint a Német gazdaság – Energiafordulat: több a kockázat, mint az esély 2014. évi) elemzéseiből megtudhatjuk, amióta Németországban atomerőművek üzemelnek, élénk vita kíséri a működésüket. Sokan tévesen ez energiafordulatot (die Energiewende) Németország másodszor meghozott, az atomenergiától való megszabadulást előíró döntésével azonosítják, de az első energiaváltás az NSZK-ban már az 1980-as években megkezdődött a megújuló energiák támogatásával és az új atomerőmű-projektek, a kapacitás-bővítések leállításával. Később, az 1998-ban hivatalba lépett szövetségi kormány döntött az atomenergia-termelés fokozatos megszüntetéséről. E döntés úgy szólt, hogy nem építenek több atomerőművet Németországban, a meglévőeket pedig 32 év alatt folyamatosan kivonják a termelésből. Ezt követően konszolidálódott az atomenergetika helyzete, majd a 2011-es fukusimai földrengés hatására kivételesen gyors, atomenergia-termelés felszámolását célzó harmadik német energiafordulat következett. Ez óta a gazdaság, az állami és magánháztartások eddigi pénzügyi terhelése – a korábbi ígéretek ellenére – tetemes méreteket öltött. A német Szövetségi Számvevőszék 2018. szeptemberi jelentése szerint: „A hatalmas ráfordítás (az elmúlt öt évben legalább 160 milliárd euró), a polgárok és a gazdaság erőteljes terhelése nem áll arányban az Energiewende eddig elért hozadékával. A költségek sajnos tovább emelkednek, és ha a kitűzött célokat nem sikerül elérni, fennáll a kormányzati cselekvő-képességbe vetett bizalom elvesztésének kockázata.” Tömören fogalmazva, és a lényeget kiemelve: „elengedhetetlen az energiafordulat koordinálásában és irányításában a döntő mértékű javítás.”

S hogy miért nem érdemes más, eltérő adottságú országok energiapolitikáját, döntési mechanizmusát másolnunk, a következőkben érdemes tanulmányozni a német Szövetségi Számvevőszék aggodalmaira érkezett német szövetségi Energetikai Minisztériumi választ: „Nincs szükség az eddigi gyakorlat gyökeres megváltoztatására, az energiafordulat koordinálása továbbra is hatékony!”

Ajánlotta: Sipos László József, az Üzemeltetői szakcsoport tagja