Az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogelődjét, az 1635. május 6-án Pázmány Péter esztergomi érsek által Nagyszombat városában alapított (jezsuita irányítású) egyetemet Mária Terézia 250 éve, 1769. július 16-án Királyi Magyar Tudományegyetemmé nyilvánította, állami irányítás alá vonta. 1777-ben az egyetemet Budára költöztették. 1782. augusztus 30-án jelent meg a mai Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem első, közvetlen elődintézményének alapító rendelete.
Sajnálatos módon kevesen tudják, hogy a Királyi Magyar Tudományegyetem bölcsészeti karán 1782-ben alapított Institutum Geometrico-Hydrotechnicum volt az első polgári mérnökképző intézet Európában, amelyben egyetemi szervezetben oktatták a műszaki tudományokat (12 évvel korábban, mint a második, az 1794-ben főiskolai rangra emelt francia École Polytechnique-ben). A fő oktatott tárgy az alkalmazott matematika volt, amelynek keretében a földmérő és vízépítő ismereteket tanították. E jelzett rendelet hazánkban először mondta ki, hogy nyilvános mérnöki állásra csak olyan személy alkalmazható, aki az előírt matematikai tanulmányok elméletéből és gyakorlatából az egyetemen nyilvános vizsgát tett, azaz a mérnöki pálya ettől kezdve egyetemi végzettséghez volt kötve.
Az intézmény 1784-ben a Duna túlsó partjára, Pestre került át. 1848-ban született meg az első egyetemi törvénycikk, amely a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium fennhatósága alá helyezte az egyetemet, mint nemzeti intézményt és kimondta a tanszabadságot. A neoabszolutizmus idején németesítő tartalmú, de hasznos reformokat vezettek be. Az 1867-es kiegyezés után kezdődött az egyetem történetének legintenzívebben fejlődő szakasza. A kari szerkezet nem változott, de több új tanulmányi és klinikai épület, Egyetemi Könyvtár, központi épület készült el, szaporodott a tanszékek száma és az Egyetem hazánk legfontosabb tudományos központjává nőtte ki magát. Esetenként már európai és világhírű tudósok oktattak katedráin, a hallgatói létszámot tekintve pedig a századfordulón a világ 15 legnagyobb egyeteme közé került. Fél évszázad alatt nyolcszorosára nőtt a hallgatók száma (1914-ben 8185 főre) ami azért is következett be, mert Magyarországon 1914 előtt mindössze két Tudományegyetem működött. Az óriási hallgatói tömeg csak kisebb része kaphatott magas szintű képzést. Ezt segítették pl. az 1868 után alakult szemináriumok, az 1895-ben megnyílt Eötvös József Kollégium és más intézmények. 1895-től a nők is beiratkozhattak az egyetemre. Az egyetem neve 1921-től királyi magyar Pázmány Péter Tudományegyetem lett. A húszas években a Tudományegyetem fejlesztésére csak kisebb összegek jutottak, mivel a Trianon után kisebb területűvé vált országban az újonnan létrejött vidéki egyetemek (Debrecen, Szeged, Pécs) igényeltek nagyobb támogatást. A II. világháború végén sikerült megakadályozni az egyetemi intézmények és hallgatók nyugatra való kitelepítését, így megkezdődhetett az újjáépítés. 1945 után új tanárokkal egészült ki a professzori kar, megkezdődött az esti rendszerű oktatás és sok addig egyetemre nem jutó fiatal iratkozhatott be. Az 1948-as baloldali fordulat után alapvetően megváltozott az egyetem szerkezete. 1949-ben a Bölcsészeti Karból kiválva önállósult a Természettudományi Kar. 1950-ben az egyetem új neve Eötvös Loránd Tudományegyetem lett.
Az ELTE Atomfizikai Tanszékét 1958-ban alapították. 1959-ben egyesült a két évvel korábban kettévált Kísérleti Fizikai Tanszék egyik felével. Első vezetője Jánossy Lajos (1912-1978) akadémikus, a Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) akkori igazgatója volt. Ez a tény szoros együttműködést tett lehetővé a két intézmény között. Jánossy professzor a kozmikus sugárzás úttörő kutatója volt, aki az 1930-as és '40-es években a manchester-i egyetemen, majd a dublin-i Advanced Study Institute-ban a kozmikus záporok tanulmányozásával szerzett világhírnevet. Hazatérése után (1950) a kvantumfizika alapvető jelenségeit, a gyenge intenzitású fény-nyalábokban fellépő foton-korrelációk természetét kutatta. Leghíresebb kísérletét Jánossy-Náray kísérlet néven idézik. A KFKI több vezető munkatársa rendszeresen tanított az ELTE Atomfizikai Tanszékén, a KFKI műszerekkel is támogatta a modern fizika kísérleti oktatását, a kutatómunkában pedig a csillebérei lehetőségek voltak előnyösek. Az Atomfizikai Tanszék második vezetője 1970-től Marx György (1927-2002), a neutrínók kozmológiai szerepére vonatkozó elméleti vizsgálataival szerzett világhírt. Marx professzor minden évben szakmai látogatást szervezett a fizikatanár szakos hallgatóknak a Paksi Atomerőműbe. E nagy didaktikai értékű látogatásoknak a hagyományát a Tanszék jelenleg is folytatja…
Sajnálatos módon a hetvenes évektől az ELTE nem kapott számottevő fejlesztést, így épületeinek állaga leromlott, miközben oktatói és hallgatói létszáma egyre nőtt, és az itt felhalmozott szellemi kapacitás a legnagyobb volt egész Magyarországon. A nyolcvanas évek közepén kezdődött meg az új lágymányosi egyetemi campus tervezése, majd építése. A rendszerváltozás után az ELTE hallgatói létszáma az ország többi intézményéhez hasonlóan intenzíven nőtt, tudományos kapcsolatai gyarapodtak.
Az ELTE 1993-ban visszanyerte a tudományos fokozatadás jogát, 2010-ben kutatóegyetemi címet kapott,
2013-ban pedig kiemelt egyetemmé nyilvánították. Az egyetem névváltozásai:
- 1635-1769: Nagyszombati Jezsuita Egyetem;
- 1769-1784: Királyi Magyar Tudományegyetem;
- 1784-1873: Pesti Királyi Tudományegyetem;
- 1873-1921: Budapesti Tudományegyetem;
- 1921-1950: Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem;
- 1950-től: Eötvös Loránd Tudományegyetem (www.elte.hu).
További sikeres éveket kívánok Paksról az ELTE-en oktató kollégáinknak!
Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat, az ELTE és BME forrásanyagok alapján készítette: Sipos László József, az MVM PA Zrt. vezető mérnöke, a Magyar Nukleáris Társaság (MNT) Üzemeltetői szakcsoport tagja
U. i.: Üzemeltetői szakcsoportunk a Budapesti Kutatóreaktor munkatársainak kezdeményezésére 2017-ben alakult. Bővebb információ: http://www.nuklearis.hu/uzemeltetoi-szakcsoport
