Könyvek

Budapesti séták a tudomány körül

  • Hol található a Tudomány Köve?
  • Miért van Budapest közepén egy magyar szürke marhának szobra?
  • Mire lehet jó egy ionizáló sugárzás mérésére szolgáló Geiger-Müller-számláló a vacsoránál?

Sok más érdekes történet mellett a fenti kérdésekre is választ kapunk a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) két tagja, Hargittai István Széchenyi-díjas kémikus, tudománytörténész, a Budapesti Műszaki és Gazdaság-tudományi Egyetem (BME) nemzetközi hírű professzora és neje Hargittai Magdolna, szintén Széchenyi-díjas kémikus, ő a BME címzetes egyetemi tanára Budapesti séták a tudomány körül című könyvükben. A méltán népszerű szerzőpáros több tudománytörténeti és tudománynépszerűsítő kötet sikere után ezúttal valódi kultúrtörténeti csemegével lepte meg olvasóit. Szobrok, emléktáblák, épületek, előadótermek, mellettük pedig történetek, anekdoták, tudósi életrajzok dióhéjban – ezt nyújtja kettőszázhatvan oldalon az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent mű, mintegy nyolcszáz fotót tartalmazó, így gazdagon illusztrált tudományos útikalauz.

„Sokan elmondják, hogy Budapest milyen sok tudósnak volt szülővárosa, iskolájának színhelye vagy munkahelye, de azt sokkal kevesebben tudják, hogy kik voltak ezek a tudósok, miért is lettek híresek, hol éltek, hol dolgoztak, hol van szobruk. Ez a gazdag tartalmú, gondosan és nagyon szépen megírt, nagyon sok fényképpel illusztrált könyv elvezet emléktáblákhoz, szobrokhoz, egyetemi tanszékek épületeihez. Feltárja és az olvasóhoz közel hozza egy város tudományának sikerekkel és tragédiákkal teli történetét.” – ajánlja az olvasók figyelmébe Hargitai házaspár művét Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke. E könyv, mely az MTA Székházát és egykori tagjait is bemutatja, különösen jelentős a ma tudósai számára, hiszen mindannyiunk számára fontos, hogy megismerjük a saját történetünket.

„Számvetés, sok szubjektív elemmel” – e szavakkal jellemezte a kötetet Hargittai István. A felfedező tudományokkal kapcsolatos emlékek mellett a feltalálók, pedagógusok, mérnökök, orvosok teljesítménye előtt tisztelgő alkotásokat is bemutatnak a könyvben. Az összegyűjtött anyagot nyolc fejezetben tárják az olvasók elé. Az egyes fejezetek szimbolikus címként egy-egy tudós nevét viselik, az alcímek pedig az adott fejezet tartalmára utalnak. Az MTA-alapító Széchenyi Istvánt és az MTA Székházát bemutató fejezet például „A tudományos emberfő” alcímet kapta.

Az érdekességeket ábrázoló fotókból kiderül például, hogy Budapest XIII. kerületében, a Váci úton található a „Tudomány Köve”, amelyen híres magyar tudósok nevét örökítették meg, közöttük aranyozott feliratokkal a Nobel-díjasokét.

Igazi nagyvárosi környezetben, a zsúfolt VII. kerület kellős közepén áll Csatlósnak, az őshonos magyar szürke marhának a szobra. Történetéhez az 1870-es évekig kell visszamenni az időben. Akkor alakult ki Európa egyik legrégebbi állatorvos-képző intézménye, akkoriban még a város peremén. A forgalmas belvárosi környezet ma már nem lenne alkalmas hely egy nagyállat-klinikának, de a témakör fontosságát Csatlós bronzszobra ma is jelzi az Állatorvos-tudományi Egyetem István utcai bejáratánál. Itt jegyezném meg, hogy a hazai állatorvosképzés egyedülálló módon a magyar mellett angol és német nyelven is folyik, a világ közel ötven országából érkeznek diákok, akik missziót töltenek be: a budapesti állatorvosi campuson elsajátított tudásuk alapján ítélik meg az itt folyó oktatás színvonalát. Az itt végzett hallgatók hazatérve a munkájukkal egyúttal nagyköveteink is a nagyvilágban.

A számtalan anekdota közül az egyik a szintén Nobel-díjas magyar kémikushoz, Hevesy Györgyhöz kötődik, aki az „izotópoknak a kémiai folyamatok kutatásában nyomjelzőként való alkalmazásán végzett munkájáért” kapta meg az elismerést. Mint a szerzők írják, „az eredeti felfedezés sok anekdotában szerepel, amelyeknek a hitelessége bizonytalan, de arra jók, hogy a felfedezés lényegét közérthetően tolmácsolják. Az egyik ilyen történet szerint Hevesy még fiatalon egy német panzióban lakott, ahol az ott lakók esténként együtt vacsoráztak. Hevesy megfigyelte, hogy az esti vacsora húsmaradéka és a következő napon felszolgált levesben található húsdarabkák nagyon hasonlóak voltak. Megfigyelésére bizonyítékokat keresett, és az egyik vacsoránál a tányérján hagyott húsdarabra kis mennyiségű, ártalmatlan izotópot tartalmazó anyagot kent. Másnap Geiger-Müller-számlálóval vizsgálta meg a levest, amely egyértelműen radioaktivitást jelzett. A fáma szerint ez a kísérlet adta az ötletet Hevesynek a radioaktív nyomkövetés módszerének felfedezéséhez.”

Ajánlotta: Sipos László József, az Üzemeltetői Szakcsoport tagja


New York-i séták a tudomány körül

Ismerősen cseng Hargittai István Széchenyi-díjas kémikus, tudománytörténész, akadémikus neve. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) nemzetközi hírű professzorának neje Hargittai Magdolna, szintén Széchenyi-díjas kémikus, ő a BME címzetes egyetemi tanára. A Hargittai szerzőpáros garancia arra, hogy különleges szakkönyv szülessen. Számos népszerű, olvasmányos kötetet publikáltak híres tudósokról, a XX. századot formáló géniuszokról. Most az Akadémia Kiadó gondozásában megjelent New York-i séták a tudomány körül” című, immáron magyar nyelven is olvasható kötetükre szeretném irányítani az olvasók figyelmet.

E fotókkal gazdagon illusztrált mű egy világváros tudományos emlékeit mutatja be, így szobrokat, emléktáblákat és történelmi épületeket. New Yorkot a legeurópaibb észak-amerikai városként is emlegetik, és a világ kereskedelmi-pénzügyi központjának tartják. Ugyanakkor, a világ egyik legfontosabb tudományos központja is, nemzetközileg vezető kutató-központokkal és egyetemekkel, valamint olyan középiskolákkal, amelyekből tucatszám kerülnek ki későbbi Nobel-díjasok. Ez utóbbi azért is érdekes, mert sokan azt hangsúlyozzák, hogy az Amerikai Egyesült Államok (USA) importálja a kiváló tudósokat, ami szintén igaz, de a saját nevelésű tudósai legalább annyira hozzájárulnak az ország vezető helyzetéhez a tudományos világban. A népszerű szerzőpáros könyve a New York láthatóan megjelenő tudományos emlékeit mutatja be, de nemcsak a múltba tekint. A szerzők foglalkoznak a jelenleg is alkotó nagy tudósokkal, fejezeteket szentelnek a városban működő világhíres egyetemeknek és kutatóintézeteknek, mintegy nyolcszáz fénykép segítségével elviszik az olvasót ebbe a sohasem pihenő és világraszóló felfedezéseket produkáló metropoliszba.

Ajánlotta: Sipos László József, az Üzemeltetői szakcsoport tagja


Csernobil – Tények, okok, hiedelmek

A tudás, az információ és a minőség: ez a három alapvetés formálja a Typotex Kiadó tevékenységét. Koordinálják és terjesztik a tudást a könyvek nyomtatott és elektronikus világában egyaránt. Elismert akadémikusokkal, egyetemi tanárokkal és kiváló szerzőkkel működnek együtt a kölcsönös bizalom jegyében, s minden újra nyitottak. Tudományos könyveik idehaza irányadónak számítanak. Egyetemi tankönyveket, elektronikus jegyzeteket és a legkorszerűbb tudományos munkákat adnak a tanárok, diákok, szakemberek, valamint a „csupán” érdeklődők kezébe. A szakkönyvek mellett kiadásra kerülnek a szélesebb olvasóközönségnek szánt, tudományt népszerűsítő, eligazodást segítő kiadványok is.

A fenti gondolatok jegyében, a Typotex Kiadó gondozásában idén változatlan utánnyomással, de a korábbitól eltérő előlappal jelent meg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Nukleáris Technikai Intézetében (NTI) oktató és kutató Prof. Dr. Szatmáry Zoltán Széchenyi-díjas reaktorfizikus és Prof. Dr. Aszódi Attila Wigner-díjas energetikai mérnök, gépészmérnök szerzőpáros Csernobil – Tények, okok, hiedelmek című, ábrákkal, színes fotókkal és diagramokkal gazdagon illusztrált, közel kétszázötven oldalas – érzelmi alapú állásfoglalások helyett szakszerű, ugyanakkor nagyon is közérthető – könyve.

A harminchárom évvel ezelőtti csernobili katasztrófa valószínűleg örökre a világtörténelem részévé vált, akárcsak Pompeji vagy Hirosima tragédiája. Hiába telnek el évtizedek, újabb és újabb generációk akarják megismerni és megérteni, hogy pontosan mi történt a Szovjetunióban, 1986. április 26-án. Éppen emiatt született meg még 2005-ben az immár klasszikussá vált Csernobil – Tények, okok, hiedelmek című könyv, melynek egyetemi tanár szerzői szakmai küldetésüknek érezték, hogy tisztázzák mindazt, amit csak lehet. Szakszerűen, ugyanakkor mindenki számára érthető módon ismertették a csernobili grafit-moderátoros atomerőmű típushibáit, a súlyos baleset okait és lefolyását, valamint az ahhoz vezető műszaki, társadalmi és politikai okokat, a kibocsátott radioaktív szennyezés földrajzi eloszlását és annak egészségügyi következményeit. A szerzők részletesen kitértek a korabeli és a későbbi tájékoztatás ellentmondásaira, a média és a szakemberek felelősségére is. Hozzáértésük és alaposságuk miatt a mű még ma is alapvetésnek számít a témakörben.

A könyv függelékében olvashatunk az elmúlt hatvan év reaktorbaleseteiről, valamint segíti tájékozódásunkat egy részletes szakkifejezés jegyzék is. A könyvben bemutatott szakmai ismeretek nélkülözhetetlenek az emberiség jövőjéért felelősen gondolkodó XXI. századi ember számára ahhoz, hogy érdemben véleményt alkothasson a nukleáris energiáról.

Ajánlotta: Sipos László József, az Üzemeltetői szakcsoport tagja


Hittel és akarattal – Az ekevastól az atomenergetikáig és … – Balogh Ernő emlékiratai

A POLAR Stúdió Kft. gondozásában jelent meg a „Hittel és akarattal – Az ekevastól az atomenergetikáig és … – Balogh Ernő emlékiratai” című kortörténeti kiadvány, és a pályakezdő mérnököknek is hasznos szakmai és élettapasztalatokat megosztó mű.

Balogh Ernő okl. villamosmérnök kollégánkat az energia- és villamosenergia-iparban nagyon sokan ismerik és kedvelik. 1956-ban a Budapesti Műszaki Egyetem erősáramú villamosmérnöki szakán szerezte diplomáját, mérnöki pályafutását az ország akkor legnagyobb erőművében, a Mátrai Erőműben kezdte. 1957 júliusától az Erőmű Beruházási Vállalatnál (ERBE) dolgozott, több erőmű építkezésén a kivitelezési munkák irányításában tevékenykedett. Hosszabb ideig képviselte cégét egyiptomi és indiai erőműépítéseken, majd tizenhét évig a Paksi Atomerőmű beruházását segítette. 1991-ben ment nyugdíjba, majd nyugdíjasként tíz éven át a Deutsche Babcock cég magyarországi képviselője volt. Ezen időszak alatt közreműködött a Dunamenti Erőmű kazán rekonstrukciójánál, a Budapesti Hulladék Hasznosító Mű első nagyobb rekonstrukciójánál, a Mátrai Erőmű füstgáz kéntelenítő berendezések megépítésénél, és az első magyar szélerőmű (Inota) létesítésénél. 2002-től intenzíven foglalkozik tüzelőanyag cellás energiatermelés hazai megismertetésével és a megújuló energiák felhasználásának népszerűsítésével is.

Fábián Erzsébet szakújságíró szerkesztésében, és Prof. Dr. Penninger Antal lektorálása révén megjelent könnyed, beszélgetős hangvételű kötetet olvasva megismerhetjük a szerző magvas gondolatait, tanácsait, emlékeit, és így az eredményekben gazdag hat évtizedes szakmai munkásságát. Gyermekkorától egészen napjainkig végigkísérhetjük tartalmas életútját, és persze nemcsak a szakmai területen. Már ifjúkorában megtanulta a fizikai munka becsületét, ami később, pályafutása során nagy előnyére vált. Építkezésekben felmerült problémák megoldásában segítségére lettek a korábbi években szerzett tapasztalatai. Amikor 1978-1982 között a paksi beruházás helyszíni főmérnöke lett, akkor már tízezer ember dolgozott Pakson. Következetesen szervezte a munkát, beleértve az akkor még nem megszokott minőségi ellenőrzést is, a szovjetszállítású berendezések első-revízióját, szét- és összeszerelését. Mivel akkoriban az ERBE nem kapott lehetőséget a gyárban történő átvételi minőségellenőrzésre, elrendelték minden egyes berendezés hazai részletes ellenőrzését. Ez az alapos ellenőrzés is hozzájárult az 1982. december 28-án üzembe-helyezett első, majd a további paksi blokkok biztonságához. Munkáját mindig becsülettel látta el, a pártba nem lépett be, így a csillaghullásokból is kimaradt. Ennek ellenére mindig kellemes emlékekkel gondol vissza erre az időre. Megadatott, hogy 1992-től kezdve a Paksi Atomerőmű Rt. Felügyelő Bizottságának tagja lett és ezt követően részesítettek Eötvös-díjban. Nagy örömömére szolgált, hogy azokkal foghatott kezet az elismerés átadásakor, akiket szakmai tudásuk miatt tisztelt is.

A ma is aktív (kamarai száma: 01-0497) mérnök kollégánk tiszteletet és elismerést érdemlő személyiség.

Ajánlotta: Sipos László József, az Üzemeltetői szakcsoport tagja


Moszkvai séták a tudomány körül

Ismerősen cseng Hargittai István Széchenyi-díjas kémikus, tudománytörténész, akadémikus neve. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) nemzetközi hírű professzorának neje Hargittai Magdolna, szintén Széchenyi-díjas kémikus, ő a BME címzetes egyetemi tanára. A Hargittai szerzőpáros garancia arra, hogy egy különleges könyv szülessen. Számos népszerű, olvasmányos kötetet pualikáltak híres tudósokról, a XX. századot formáló géniuszokról.

Az Akadémia Kiadó gondozásában Moszkvai séták a tudomány körül címmel jelent meg legújabb kötetük, mely az orosz főváros tudományos emlékeit mutatja be, így szobrokat, emléktáblákat és történelmi épületeket. Moszkva Oroszország és korábban a Szovjetunió tudományának, felsőoktatásának központja, és világviszonylatban is jelentős tudományos központ. Nincs még egy város a világon, ahol annyi emlékművel tisztelegnének tudósoknak, mint itt. A szovjet és orosz tudomány nagy sikereket ért el, amelyek azonban a külső világ számára sokszor ismeretlenek maradtak. Ugyanakkor a politika gyakran eltúlozta az eredményeket, ami bizalmatlanságot szült. A Moszkvában tudósoknak állított emlékművek megismerése segít a tájékozódásban, ha tudatában vagyunk annak, hogy politikai meggondolások gyakran és erősen befolyásolták, hogy kinek állítanak, és kinek nem állítanak emlékművet. A könyv az emlékművek ilyen vonatkozásaival is foglalkozik. Megemlékezik nemcsak joggal ünnepelt kiválóságokról, de elpusztított vagy éppen csak elfelejtett nagyságokról is. A bemutatott emlékműveket, sztorijaikat és érdekes, esetenként meghökkentő, de mindig elgondolkoztató emberi vonatkozásaikat nyolc fejezet tárgyalja. A narratívát mintegy 800 db fénykép illusztrálja.

E mű általános érdeklődésre tarthat számot a műszaki érdeklődésű szakemberek körében is, különös tekintettel arra, hogy a fejezetek egyikének címe: Mérnökök és technológusok.

„Vlagyimir Suhov és a híres Suhov-torony szimbolizálja mindazt, ami nagyszerű alkotói tehetség a műszaki tudományokban. A szovjet és orosz mérnökök oroszlánrészt vállaltak a szovjet gazdasági hatalom megteremtésében, például az olajlelőhelyek felkutatásában és hasznosításában. Rengeteg mérnököt képeztek ki, akik közül sokan túlspecializálódott oktatásban részesültek. Legjobbjaik azonban megteremtették a nukleáris és rakétatechnikát, és rendkívüli sikereket értek el az űrkutatásban. A Bauman Műszaki Egyetem és a belőle kifejlődött más műszaki egyetemek olyan szakembereket neveltek, akiknek az emlékművei ma világviszonylatban versenyképes alkotásokra utalnak egyes jól meghatározott technológiai területeken, amelyekben a műszaki fejlesztés és a katonai felkészülés összefonódott.” – olvasható a szerzők előszavában.

A sok értékes információt közlő könyből még két, számunkra értékes információt meg kell említenem: Igor Vasziljevics Kurcsatov (1903-1960) fizikusnak, a szovjet atomkutatás „generálisának” és közvetlen munkatársainak köszönhetően az eurázsiai kontinens első szabályozott nukleáris reaktorát 1946. december 25-én sikeresen „beindították” valamint ezt követően a világ első, energiatermelésre épített nukleáris reaktorát 1954. június 27-én helyezték üzembe Obnyinszkban, Moszvától száz kilométerre.

Ajánlotta: Sipos László József, az Üzemeltetői szakcsoport tagja


Atomreaktorok biztonsága I-II.

      

Az idehaza elérhető szakirodalom bővelkedik olyan kiadványokban, amelyek alkalmasak arra, hogy az egyetemi hallgatók, kezdő szakemberek, megfelelő előképzettséggel rendelkező laikusok is megérthessék az atomerőművek szakkifejezéseit, valamint a nukleáris berendezésekben lejátszódó legfontosabb folyamatokat. E kiadványok iránt nem csekély az érdeklődés, főképpen azért, mert az atomerőművek társadalmi megítélése minden szempontból (pld. az energiaellátás biztonsága és gazdaságossága, a környezetvédelem, a társadalom felelőssége stb.) fontos kérdésnek minősül. Még 2013-ban az atomerőművek, atomreaktorok biztonságával foglalkozó neves hazai szakemberek egy csoportja (Elter József, Gadó János, Holló Előd és Lux Iván) úgy gondolták, hogy a társadalom számára legizgalmasabb kérdéskörben, azaz az atomerőművek biztonsága terén viszonylag kevés a hozzáférhető szakirodalom. Elhatározták, hogy napi munkájuktól elvonatkoztatva megpróbálják összefoglalni a nukleáris biztonsággal kapcsolatos tudnivalókat. A felkért szerzők elkészítették az egyes fejezetek kéziratait, majd Prof. Dr. Szatmáry Zoltán lektor, a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara, a Magyar Nukleáris Társaság, a Gamma Műszaki Zrt., az Isoptech Zrt., az MTA Energiatudományi Kutatóközpont, a Nukleáris Biztonsági Kutatóintézet Kft., a Somos Alapítvány, Solymosi József, Solymosi Máté és az Országos Atomenergia Hivatal támogatásával, az ELTE Eötvös Kiadó és a Somos Környezetvédelmi Kft. gondozásában megjelent az Atomreaktorok biztonsága című kétkötetes kiadvány. Az Atomreaktorok biztonsága I. kötet kivonatos tartalma, és egyes fejezetek szerzői:

1. Az atomreaktorokban lejátszódó legfontosabb folyamatok

  • maghasadás, láncreakció, neutronfizika (Nagy László)
  • kritikus rendszerek, kutatóreaktorok, atomerőművek (Vidovszky I.)
  • nyomottvizes reaktorok fizika alapjai (Nagy László)
  • nyomottvizes reaktorok termohidraulika alapjai (Házi Gábor)
  • üzemanyagciklus, fűtőelem viselkedés (Hózer Zoltán)
  • aktivitásterjedés, környezeti hatások (Zagyvai Péter, Sági László)

2. Az atomerőmű felépítése (Jánosy János Sebestyén)

  • az atomerőmű feladata
  • az atomerőmű főberendezései és az erőművi körfolyamat
  • az erőmű teljesítményüzeme, rendszerek, berendezések jellemzői

3. A reaktorok tervezési biztonságának alapjai

  • üzemállapotok, a normál üzem biztonsága (Jánosy János Sebestyén, Zagyvai Péter)
  • biztonsági funkciók és biztonsági rendszerek (Elter József)
  • a tervezési alap (Katona Tamás)
  • a determinisztikus tervezési elvek (Katona Tamás)
  • kockázat és jellemzői/kritériumai (Bareith Attila, Holló Előd)

Az Atomreaktorok biztonsága II. kötet kivonatos tartalma, és egyes fejezetek szerzői:

4. A reaktorok üzemeltetési biztonsága

  • üzemeltetési biztonság alapjai (Dobó József, Tóth János)
  • zónatervezés és –monitorozás (Nemes Imre, Keresztúri András)
  • az üzemeltetés szabályai, eljárásai (Ördögh Miklós, Tóthné Laki Éva)
  • karbantartás, felügyelet, ellenőrzés és próba (Trampus Péter)
  • öregedéskezelés (Trampus Péter)

5. A biztonsági elemzések alapjai

  • DBA és BDBA elemzések (Tóth Iván, Gadó János, Keresztúri András)
  • súlyos baleseti elemzések (Téchy Zsolt, Lajtha Gábor)
  • PSA1 és PSA2 valószínűségi elemzések (Bareith Attila, Téchy Zsolt)
  • külső veszélyek hatásának elemzése (Katona Tamás, Bareith Attila)
  • forrástag, aktivitásterjedés, egészségügyi hatások (Sági László, Pázmándi Tamás, Zagyvai Péter)

6. A reaktorbiztonság jogi keretei

  • törvényi és jogszabályi háttér, a hatóság (Adorján Ferenc)
  • biztonsági jelentések (Adorján Ferenc)
  • nemzetközi szervezetek (IAEA, OECD NEA, ENSREG, WENRA) és egyezmények (Lux Iván)

A szerzők remélik, hogy az érdeklődő olvasók a könyvben választ találnak az őket érdeklő kérdésekre, az olvasók egy része komolyabban kezd érdeklődni az atomerőművek és atomreaktorok iránt, s idővel maga is a terület szakemberévé válik.

Ajánlotta: Sipos László József, az Üzemeltetői szakcsoport tagja


Prométheusz magyar unokái

Hazánkban számos nagy vállalkozás valósult meg a közelmúltban: nagyszerű épületek, gyárak, vasutak, hidak, utak épültek. Közéjük tartozik a Paksi Atomerőmű is, melynek négy reaktorblokkja a magyar villamosenergia-termelés meghatározó létesítménye. Egy erőműről van szó, amelyből korábban is több épült hazánkban, így részben hagyományos feladatot jelentett az építése, üzembe helyezése, de a tudósoknak, mérnököknek, technikusoknak és szakmunkásoknak számos olyan feladatot is meg kellett oldaniuk, amelyekkel még nem találkoztak: egy atomerőmű esetében újszerű nehézségeket is le kellett küzdeni, az egész vállalkozást a hazai és nemzetközi közvélemény fokozott figyelme kísérte, a biztonság és a környezetvédelem követelményei minden korábbit felülmúltak. Mind a létesítésben, mind az üzemeltetésben több ezer szakember vett és még mai is vesz részt. A nemzetközi szinten is jegyzett teljesítményük megérdemli az ország megbecsülését.

Maróthy László mérnök, a reaktorfizika, neutronfizika és a nukleáris üzemanyag viselkedése, a termohidraulika, a gépészet, és a nukleáris nyomástartó berendezések területen mérnökkamarai engedéllyel rendelkező szakértő (NSZ-1-2-4-5) szerkesztésében, a Magyar Nukleáris Társaság és az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. támogatásával, az ELTE Eötvös Kiadó és a Somos Környezetvédelmi Kft. gondozásában – a paksi 1. blokk indításának 30. évfordulójára – megjelent a „Prométheusz magyar unokái” c. kiadvány. A „Kihívások és megoldások a magyar nukleáris technika fejlődésében” alcímet viselő kiadvánnyal a szakterületük nemzetközileg is jegyzett szakemberei, minősített szakértői, mint felkért szerzők azt igyekeztek bemutatni, miben volt újszerű és nagyszerű ez a vállalkozás, mik voltak a leküzdendő akadályok, mekkora volt az elvégzendő munka, kik voltak ennek kiemelkedő személyiségei, mit tesznek ma az erőmű jelenlegi üzemeltetői és háttérintézményei. Ígérem, hogy az érdeklődő kollégák sok hasznos információk kapnak az atomenergetika területéről.

Ajánlotta: Sipos László József, az Üzemeltetői szakcsoport tagja


Bevezetés az elemi részek fizikájába

A természet tanulmányozásának egyik alapvető módszere az anyag szerkezetének egyre mélyebb, azaz egyre kisebb részletekre terjedő tanulmányozása, ami egyre kisebb méretű dolgok vizsgálatát jelenti. A részecskefizikában a megbízhatóság különösen fontos, hiszen a fizikai kutatás nemzetközi élvonalát képviseli, tehát tele van spekulációval, ellenőrizetlen ötlettel és nem megerősített kísérleti eredménnyel. A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával, a Typotex Kiadó gondozásában megjelent Bevezetés az elemi részek fizikájába c. könyvben Horváth Dezső és Trócsányi Zoltán összegezte a részecskefizika jelenlegi állását.

Horváth Dezső fizikus kutatócsoportokat szervezett CERN kísérletekre: alacsonyenergiás antiprotonokkal az anyag-antianyag szimmetriát vizsgálják, a Nagy elektron-pozitron ütköztetőnél (LEP) és a Nagy hadronütköztetőnél (LHC) pedig Higgs-bozonok és más új részecskék esetleges keletkezését. Az LHC-nál a CMS együttműködés magyar csoportjának munkáját koordinálja, és részecskefizikát oktat a Debrecenben.

Trócsányi Zoltán fizikus a Debreceni Egyetem Fizikai Intézetének igazgatója. 1990-től foglalkozik részecskefizikával és vált az erős kölcsönhatás elméletének nemzetközileg is elismert kutatójává. Oktatási, kutatási és szervezési tevékenysége mellett ismeretterjesztő előadások és művek szerzője.

A szerzők kétlépcsős megközelítésben ugyanazoknak a jelenségeknek egyre mélyebb megértését kínálják. Felépítik a részecskefizika jelenleg elfogadott és igazolt elméletét, a standard modellt, áttekintve annak kísérleti bizonyítékait és a hozzá vezető elméleti és kísérleti módszereket. A legegyszerűbb korszerű mérések példáján megmutatják, hogyan lehet alapelvekből elméleti becsléseket kapni mérhető mennyiségekre, mekkora azok bizonytalansága, és hogyan lehet a becslések pontosságát szisztematikusan javítani.

Céljuk az, hogy átfogó és főleg felfogható képet nyújtsanak az elemi részek fizikájáról.

Ajánlotta: Sipos László József, az Üzemeltetői szakcsoport tagja


Nukleáris jog a 21. század első évtizedeiben

Az idehaza elérhető szakirodalom bővelkedik olyan kiadványokban, amelyek alkalmasak arra, hogy a megfelelő előképzettséggel rendelkező laikusok is megérthessék a nukleáris berendezésekben lejátszódó fontosabb folyamatokat. Ezen kiadványok iránt nem csekély az érdeklődés, főképpen azért, mert az atomerőművek társadalmi megítélése minden szempontból (az energiaellátás biztonsága, és gazdaságossága, környezetvédelem, a társadalom felelőssége stb.) fontos kérdéskörnek minősül.

A csernobili és a fukushimai baleset ráirányította a figyelmet a nukleáris biztonság fontosságára és a nukleáris kárfelelősségi kérdések meglévő szabályozottságának gyenge pontjaira; a nukleáris hulladék-anyagok biztonságos kezelésének szabályozása szintén a prioritások közé sorolható. A nukleáris leszerelés megvalósítása az első atomrobbantások óta az emberiség számára az egyik nagy megoldandó feladat; a nukleáris létesítmények fegyveres támadásoktól való védelmének aktualitását a terrorista akciók elszaporodása indokolja.

Mivel a nukleáris jog különféle vonatkozásait átfogó jelleggel tárgyaló munka idehaza mind ez idáig még nem jelent meg, e témakörrel foglalkozó neves hazai szakemberek egy csoportja (Kecskés Gábor egyetemi adjunktus, Lamm Vanda egyetemi tanár, Silye Judit jogász, Sulyok Gábor egyetemi docens) és a CompLex kiadó (www.wolterskluwer.hu) vezetői úgy gondolták: itt az ideje egy hiánypótló műnek. A Nukleáris jog a 21. század első évtizedeiben címet viselő kötet a nukleáris energia békés célú alkalmazásával és a nukleáris leszereléssel összefüggő fentebb említett kérdéskörökre vonatkozó nemzetközi szabályozást dolgozza fel, tudományos igénnyel, de egyben a mindennapi gyakorlat számára is hasznosítható módon.

„Remélem e könyv nyomán a szerzők, vagy mások kedvet kapnak a hazai nukleáris jogot bemutató hasonlóan magas színvonalú elemző munka elkészítésére.” – fogalmaz az előszóban dr. Rónaky József, az OAH korábbi főigazgatója.

Ajánlotta: Sipos László József, az Üzemeltetői szakcsoport tagja


Szálak összehordása – Találkozások, emlékezések

A TYPOTEX Kiadó Életutak sorozat első öt kötete egy-egy kimagasló mérnök (Benedikt Ottó, Michelberger Pál, Körmendy Ágoston, Lepsényi István és Simonyi Sándor) pályáját vázolta föl. A Sziget, a hazai tudományos kutatás egyik jeles műhelyének (MTA SZTAKI) bemutatása. Szentgyörgyi Zsuzsa: A hetedik te magad légy, magának a szerzőnek az élete. Bokor József mérnöki életművét a 8. kötetből ismerhetjük meg. A 9. műben a mélyreható és érzékletes portrékat rajzoló beszélgetései kiegészültek a búcsúzó írásokkal, amelyek a már eltávozott, de múlhatatlan eredményeket hátrahagyó tudósoknak állítanak emléket.

„Mintegy másfél évtized alatt (1994 és 2008 között) közel negyven kiemelkedő tudóssal beszélgettem. Közös jellemzőjük, hogy valamennyien kiléptek – vagy kiszorultak – a csupán szakmájába zárkózó kutató védett és elegáns elefántcsonttornyából. Többségük, egy-két kivétellel, aktív részese volt (vagy ma is az) a közéletnek, a társadalomformáló politikának, de legalábbis a kutatáspolitikának. Interjúalanyaim többsége tudós kutató, de akad köztük néhány ipari vezető is, akiknek véleménye, látásmódja, az új iránti elkötelezettsége igen jól egészíti ki a tudósokét. Miért éppen az itt szereplőket választottam? A válasz egyszerű: olyan jeles egyéniségeket szólaltattam meg, akiknek munkája, élete, véleménye a világról, de az apró, kisléptékű dolgokról is, fontosnak tűnt a szememben” – írja a szerző legújabb kötetében.

Dr. Szentgyörgyi Zsuzsa villamosmérnök, nukleáris szakmérnök életpályája során volt ipari mérnök, tudományos kutató és államigazgatási középvezető. Jelenleg műszaki szakíróként végzett munkája tölti be életét. Mintegy 50 tudományos és több mint kétezer tudományos-műszaki ismeretterjesztő cikk, illetve 20 könyv szerzője, társszerzője vagy szerkesztője. Kitüntetései közül legbüszkébb a Magyar Mérnök-akadémiától kapott TEKHNÉ éremre, és az Aranytollas Újságíró életmű díjra.

Ajánlotta: Sipos László József, az Üzemeltetői szakcsoport tagja