A Paksi Atomerőműben és a hazai villamos-ergetikában dolgozók, kiemelten a Dunaújvárosban és/vagy Miskolcon végzett kollégák számára továbbra is nagy jelentőséggel bír az immáron hetvenedik tanévébe lépett Miskolci Egyetemen folyó felsőoktatás és kutatás.
Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. által az ABOS 1, 2, 3 biztonsági osztályokba sorolt technológiai rendszerekkel és rendszerelemekkel összefüggően anyagvizsgálati és szakértői tevékenység (számítások, elemzések, szakértői vélemények készítése) végzése tárgykörben 2007 óta a „FEL005 Szállítók nukleáris biztonság szempontú minősítése” jelű eljárásrendünk alapján minősített Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft. alkalmazottjai közül többen végeznek oktatói, kutatói munkát a Miskolci Egyetemen. Ezen kívül fontos tudni, hogy az 1949. október 2-án felavatott ME egészen 1990-ig éven Nehézipari Műszaki Egyetem (NME) néven működött. 1969-1990. között a NME dunaújvárosi Kohó és Fémipari egyetemi Kar, majd 1990-2000. között az immáron ME Dunaújvárosi Főiskolai Kar korábbi hallgatói közül sokan dolgoznak Pakson, illetve a teljes magyar villamos-energetikában. A hetven éve létrehozott új intézmény bányamérnöki és kohómérnöki kara révén ekkor már több mint két évszázados múltra tekinthetett vissza; e két kar elődje az 1735. évi alapítástól 1919-ig Selmecbányán, majd 1949-ig Sopronban működött. A továbbiakban érdemes áttekinteni a gazdag múltat, hogy megértsük a jelent és az intézmény jövőképét.
„A Miskolci Egyetem őse a Selmecbányán 1735-ben III. Károly által alapított bányászati-kohászati tanintézet (Bergschule), ahol a világon elsőként oktattak felsőfokú bányászati-kohászati ismereteket. Mária Terézia 1762-ben akadémiai intézménnyé szervezte az iskolát. 1846-tól erdészképzés is folyt az akadémián. A selmeci iskola példaként szolgált a későbbiekben alakult európai műszaki főiskolák létrehozásánál. A Párizsi Műszaki Egyetem 1794-ben a selmeci laboroktatás alapján szervezte meg a sajátját… Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés után az oktatás nyelve az addigi német helyett a magyar lett, s az intézmény neve Magyar Királyi Bányászati- és Erdészeti Akadémiára változott. 1920-ban, a trianoni békeszerződés után Selmecbánya Csehszlovákia része lett, így az Akadémia költözni kényszerült, Sopron adott helyet a hontalan iskolának. A Magyar Országgyűlés 1949. évi XXIII. törvényében elrendelte, hogy "a felsőfokú műszaki szakképzés fokozása céljából Miskolcon Nehézipari Műszaki Egyetemet kell létesíteni. Az egyetem bánya- és kohómérnöki karra tagozódik". Így 1949-ben létrejött Miskolcon az az egyetem, amely a Sopronból áttelepült Bánya- és Kohómérnöki Karból, valamint a frissen alapított Gépészmérnöki Karból állt. Miskolcon 1949. szeptember 18-án volt az első tanítási nap. 1950 februárjában kijelölték az egyetem mai helyét mintegy 85 hektárnyi területen. Megkezdődött az építkezés, és az első tanulmányi épületeket már 1951 őszén használatba is vehették az oktatók és a hallgatók. Az első diplomakiosztó ünnepségen 1953-ban 236 bányagépész, kohász és szerszámgépész hallgató kapta meg a diplomáját.” – olvasható az ME honlapján.
Az új egyetem létrehozását a nehézipar nagyarányú fejlesztése indokolta, amelyhez nagyszabású műszaki szakembergárdára volt szükség, akiknek a kiképzését azonban a BME már nem tudta megoldani. Miskolc városnak az új egyetem székhelyeként való kijelölése nem volt véletlenszerű. A város már ebben az időben is a magyar nehézipar egyik központja, lakosság számát tekintve az ország második legnagyobb városa volt, ugyanakkor az egyetlen a hozzá hasonló nagyságú magyar városok közül, amelyiknek még nem volt egyeteme. A város vezetői már az első világháború előtt kérték, 1946-ban pedig memorandumban sürgették a kormánytól, hogy helyzeténél fogva megillető egyetemet kapjon a város. A szakemberszükséglet és a székhely egyben meghatározta az új egyetem műszaki, elsősorban nehézipari jellegét. Az embert próbáló fizikai körülmények és szervezeti bizonytalanságok ellenére a hőskorszak igazi teljesítménye az volt, hogy az oktatás az első naptól kezdve egyetemi színvonalon folyt, és a hallgatóknak a kezdetektől egyetemi szintű tudásról kellett számot adniuk tanáraiknak, akik magasra tették a mércét. A hallgatók egyetemi polgárrá válását az jelentette, hogy professzoraikban meglátták és tisztelték a nagy tudású és maximális felkészültségű szakembereket, hittek bennük, és elhitték nekik, hogy itt, ezen a helyen egyetemi oktatás folyik.
Az egyetem neve 1990. július elsejével Miskolci Egyetemre változott. A megújult képzést folytató műszaki karok Műszaki Földtudományi, Műszaki Anyagtudományi, Gépészmérnöki és Informatikai Kar néven működnek tovább. A Miskolci Egyetem ma már Észak-Magyarországi régió vezető felsőoktatási intézménye, illetve szellemi központja, mely komoly hagyományokkal és nagy fejlődési lehetőségekkel rendelkező állami intézmény. Alapfilozófia változatlan maradt. Az a bölcsesség, amelyet mintegy kétezer-ötszáz éve Konfuciusz, a Kelet egyik legismertebb bölcse fogalmazott meg: „Ha egy évre előre gondolkodsz, vess el egy magot, ha tíz évre előre, ültess egy fát, ha pedig száz évre előre, akkor neveld az embereket.”
További sikeres évtizedeket, sőt évszázadokat kívánunk a miskolci kollégáinknak!
A www.uni-miskolc.hu honlapon lévő nyilvános adatok alapján szerkesztette: Sipos László József, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. vezető mérnöke, a(z) MNT Üzemeltetői szakcsoport tagja
U. i.: Üzemeltetői szakcsoportunk a Budapesti Kutatóreaktor munkatársainak kezdeményezésére 2017-ben alakult. Bővebb információ: https://www.nuklearis.hu/uzemeltetoi-szakcsoport
