A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) jogelődje, a József Nádor Mű-szaki és Gazdaságtudományi Egyetem keretei között 1939-ben kezdte meg működését a Mér-nöki Továbbképző Intézet. „Az Intézet célja: a gyakorlatban működő mérnökök tudományos to-vábbképzése előadások, előadássorozatok, tanfolyamok és laboratóriumi gyakorlatok révén, egy-részt – a műegyetemi tanulmányok kiegészítéseképpen – az elmélet és gyakorlat mindenkori leg-újabb fejlődésének megismerése, másrészt a különleges szakismereteknek megszerzése céljából.” – olvasható a Hivatalos Közlöny, 1939. augusztus 15-ei számában.
„A Mérnöki Továbbképző Intézet (mai nevén BME Mérnöktovábbképző Intézet) nemcsak az ország-ban, hanem Európában, sőt tudomásunk szerint a világban is az első mérnöktovábbképzéssel foglal-kozó intézmény volt. Alapítói elsőként ismerték fel a korszerű műszaki tudás folyamatos megújításá-nak szükségességét” – tolmácsolta köszöntőjében a BME Központi épületében tartott emlékülésen résztvevőknek Józsa János rektor szavait Veszprémi Károly oktatási rektor-helyettes. A BME MTI történetét ismertetve kiemelte, már a kezdetekben is sikeresnek számított, majd később az új oktatási forma keretei között előadásaikkal a kor kiemelkedő professzorai tanították a korszerű tudásra nyi-tott mérnököket. E továbbképzések lényeges eleme „a legújabb tudományos eredmények és a gya-korlat közötti kapcsolat keresése, amely közegét a gazdaságból érkező szakemberek és az egyetem kutató-fejlesztő laboratóriumában dolgozó vezető oktatók közössége teremtett meg”.
„Az elődök dicsősége fény az utódok számára” – idézte az egykori római történetíró, Sallustius gon-dolatát Németh József, a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar (GTK) c. egyetemi tanára, aki az Intézet első igazgatója, Mihailich Győző (1877-1966) gazdag életművét mutatta be. „Hallgatóink is gyakran meglepődnek, hogy a 19. század fordulóján milyen magas színvonalú, a világra kitekintő mérnöki tevékenység zajlott egyetemünkön a tervezésben és az oktatásban” – emlékezett a hídépítés-tan első, iskolateremtő professzorára, a mérnöki továbbképzés „apostolára” a tudománytörténész. A néhai szakember hivatástudata és elkötelezettsége, a tényekhez való ragaszkodása, a hallgatók iránti tisztelete máig például szolgál a felnövekvő generációk számára.
„Kiváló személyiségnek nemcsak a széles körű elméleti-közigazgatási és elmélettörténeti munkája, hanem intellektuális kapacitása, humanizmusa és erkölcsi tartása is jelentős: ennek köszönhetően sorsfordító időkben is egy intézmény életét helyes irányba fordító döntéseket tudnak hozni” – emléke-zett Koltai Tamás egyetemi tanár, a GTK dékánja Heller Farkasra (1877-1955), a Műegyetemen 1934-ben alapított Közgazdaságtudományi Kar első vezetőjére. A néhai szakemberről azt mondta: ő volt az akkori közgazdaságtan nemzetközi színvonalú képviselője és a mérnökök gazdasági tovább-képzésének elkötelezettje: „a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara ma is a jeles tudós örökösének tekinti magát”.
„Jó vezetőmérnök csak az lehet, akinek lelki és szellemi képességei a következő arány szerint oszlanak meg: 50 % erkölcsi erő, 25 % általános műveltség és 25 % szaktudás” – idézte a legendás gépész-professzor, Pattantyús-Ábrahám Géza vélekedését Ábrahám György, a Gépészmérnöki Kar (GPK) professor emeritusa. A rendkívül széles körű tudással bíró szakember, a mindenki által csak Patyi bácsiként ismert és közkedvelt oktató szerepe kiemelkedő volt az Intézet létrehozásában: ő javasolta a megalapítást elsőként az 1931-es országos mérnökkongresszuson.
Farkas György, az Építőmérnöki Kar (ÉMK) egyetemi tanára előadásában olyan jelentős professzo-rok pályaívét mutatta be, akik fontosnak tartották a tudomány és az ipar kapcsolatának ápolását, en-nek átadását a hallgatóknak, valamint az egész életen keresztül tartó ismeretszerzés fontossá-gát. Khredl Antal, Zielinski Szilárd, Kossalka János, Korányi Imre vagy Bölcskei Elemér munkássá-ga olyan színvonalat jelent, amire a tanszék mai oktatói és hallgatói is példaként tekintenek.
A Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar Szerves Kémia és Technológia Tanszék történetét mutatta be annak tanszékvezető egyetemi tanára, Keglevich György a Goldberger Leó támogatásával megala-kult Textilkémiai Tanszéktől a többszöri átrendeződést követően alakult mai szervezeti egységig. Benedek András, az Intézet szakértője, egyetemi tanára „Az emberekkel való bánni tudás igénye, mint felismerés, avagy a továbbképzés pedagógiájának intézményesülése” címmel tartott előadást, amelyben a kor igényeit felismerő Imre Sándor, valamint Biszterszky Elemér technológiával, az em-beri tevékenységgel és a pedagógiával kapcsolatos gondolatait villantotta fel.
„Intézményünk fennmaradásának hajtóereje a műszaki fejlődés volt: ha nem így lett volna, valame-lyik rektor biztosan berekesztette volna a működését. A műszaki kihívások, a problémák gerjesztették, tartották életben azt az igényt, hogy a víziónak tűnő eredeti ötlet ne haljon el, hanem a folyamatos képzési kínálat révén az ország szolgálatába álljon. A BME Mérnöktovábbképző Intézetben az inno-váció a tradíció” – hangsúlyozta záró-előadásában Zarka Dénes. Az Intézet igazgatója kifejtette, az intézet folyamatosan modernizálódik: jelenlegi tevékenységét az új idők új igényeihez pozícionálja, például a vállalatokra figyelve rövidebb, valamint az online és digitális technikákat maximálisan ki-használó képzési tematikát kínál. Bővebb információ: www.mti.bme.hu
80 éves a BME Mérnöktovábbképző Intézet c. füzet alapján szerkesztette: Sipos László József, az MVM PA Zrt. vezető mérnöke, a Magyar Nukleáris Társaság Üzemeltetői szakcsoport tagja
U. i.: Üzemeltetői szakcsoportunk a Budapesti Kutatóreaktor munkatársainak kezdeményezésére 2017-ben alakult. Bővebb információ: http://www.nuklearis.hu/uzemeltetoi-szakcsoport
