Az Országos Nukleárisbaleset-elhárítási Rendszer keretében az Országos Meteorológiai Szolgálatra is hárulnak kiemelt fontosságú feladatok. Az idei, immáron 70. Meteorológiai világnap üzenetét tanulmányozva, készülve az április 7-ei OMSZ születésnapra, egy „a nukleáris szakma szemüvegén történő” rövid történeti áttekintést kínálunk e témakörről.
Március 23-án, a 70. Meteorológiai világnapon a Meteorológiai Világszervezetre (World Meteorological Organization – WMO), a 191 tagország szakmai szervezeteire és ezek tevékenységére, valamint az „Éghajlat és a víz” kiemelt témakörre, az egymástól elválaszthatatlan két elem összehangoltabb, fenntarthatóbb kezelésére irányult a figyelem. Mindkettő a fenntartható fejlődési célok, az éghajlatváltozás és a katasztrófák kockázat-csökkentésének szerves részét képezi. „Az édesvíz elengedhetetlen az élethez. Az ember víz nélkül átlagosan három napig él. A víz nélkülözhetetlen az élelmiszerek termeléséhez, az áruk és szolgáltatások létrehozásához, de létfontosságú szerepet tölt be a természetben is. Napjainkban egyre nagyobb kihívást jelent a vízhiány, az árvizekkel, szárazsággal való küzdelem és a tiszta vízhez való hozzáférhetőség hiánya. Sürgetővé vált a vízszolgáltatás előrejelzésének, figyelemmel követésének és kezelésének javítása, illetve a túl sok, túl kevés vagy éppen túlzottan szennyezett vízkészletek problémájának megoldása.” – fogalmaz idei üzenetében Prof. Petteri Taalas WMO főtitkár. Az ENSZ Vízügyi Testületével és egyéb kulcsfontosságú ENSZ partnerekkel karöltve a WMO továbbra is küzd a 6. Fenntartható Fejlődési Cél fokozottabb végrehajtásáért, amely a „Tiszta víz és alapvető köztisztaság” megteremtését irányozza elő. Nem túlzás, a víz a 21. század legértékesebb árucikke. A nemzeti meteorológiai szolgálatok központi szerepet töltenek be abban, hogy minden egyes cseppről számot tudjunk adni, hiszen minden egyes csepp számít.
A mai, genfi székhelyű világszervezet elődje, a Nemzetközi Meteorológiai Szervezet (IMO) 1873-ban alakult, majd csak 1950. március 23-án Bécsben vált világszervezetté, ezt követően 1951-től az Egyesült Nemzetek Szövetségének (ENSZ) szakmai szervezeteként működik. A WMO feladata, hogy az ivóvíz forrásairól, éghajlatváltozásról biztosítson hiteles információt. Időjárás-előrejelzési szolgáltatást kutat és biztosít. Az Időjárási Világszolgálat (World Weather Watch – WWW) percenként adatokat dolgoz fel és jelentet meg közel 10.000 szárazföldi állomás, 7.000 hajó, 300 bója, 9 műhold adatai alapján. A WWW vészjelzéseket ad trópusi ciklonok és nukleáris balesetek esetén. Az 1979-ben alakult Éghajlat Kutatás program (World Climate Research – WCR) főként a szélsőséges időjárásokat kutatja. Kofi Annan egykori ENSZ főtitkár, a Meteorológiai Világszervezetet a „legelső hálózatépítőnek” nevezte. E hálózathoz Magyarország 1951. február 15-én csatlakozott. Továbbiakban „hazai vizekre evezve” időutazást javaslok.
„Hazánkban már a XI. századból találunk az időjárás megfigyelése vonatkozó adatokat, de 1540-től minden évben történt valamilyen utalás az időjárás alakulására. Ezek a feljegyzések még nem hasonlíthatók a későbbi rendszeres műszeres mérésekhez, mégis érdekes információt tartalmaznak a régmúlt időjárásáról. Az első jelentős méréssorozatot - melyben Buda is szerepelt - a „Societas Meteorologica Palatina” 36 európai állomást magában foglaló hálózata hozta létre, mely 1780-tól 12 éven keresztül működött a Mannheimi Társaság megbízásából. A korai magyarországi megfigyelések első feldolgozását Berde Áron foglalta össze 1847-ben a „Légtüneménytan …” című munkájában, mely az első magyar nyelvű szakkönyv. A meteorológiai állomáshálózat a XIX. században indult fejlődésnek az osztrák meteorológiai intézet alapítását követően. 1853-ban 14 állomáson végeztek méréseket, 1870-ben már 40 állomás működött, melyek közül 14 a mai Magyarország területén volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1868. április 6-án tárgyalta a független magyar földdelejességi intézet létrehozásának javaslatát. Ferenc József 1870. április 8-án ellenjegyezte a „Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet” alapító okmányát, ami a Budapesti Közlöny május 3-i számában jelent meg. Az intézet a kultuszminiszter felügyelete alá került, aki első igazgatónak Schenzl Guidót nevezte, fő feladataként a meteorológiai mérések szervezését, állomáshálózat fejlesztését és a mérések kiértékelése mellett az ország éghajlati viszonyainak feltárását határozta meg. Az akkor még 3 főből álló Intézet a Budai Reáliskola épületében (I. ker. Toldy Ferenc u. 9.) működött. 1871 januárjában átköltöztek egy budai várban lévő ház (Móra Ferenc u. 2/b) első emeletére. Ezt a házat tekintjük az Intézet első székházának. Innen hamarosan, 1872 novemberében újabb helyre, a Lovas úti Novák villába költöztek.” – jelzi a https://www.met.hu/omsz/OMSZ_tortenete/ link, melyből az OMSZ jogelőd intézményének 1870. április 8-ai „születésnapja” is kiolvasható.
Továbbiakban a részleteket (a linken olvasható) mellőzve, most csak a fontosabb változásokra térek ki. Sok-sok dolgos év után 1894-ben a nevét megváltoztatták, Meteorológiai és Földmágnesességi Magyar Királyi Központi Intézetre. 1950-ben kivált az Intézet keretéből a földmágnesességi kutatásokat végző csoport, így nevünk „Országos Meteorológiai Intézetre” (OMI) módosult. 1970-ben OMI jogelődjének megalakulásának centenáriumán az Intézet új nevet kapott, Országos Meteorológia Szolgálat (OMSZ) lett. A 150 éves tradíciónak megfelelően az OMSZ meteorológiai adat-, információgyűjtő és elemző szervezet, amely az utóbbi évtizedekben egyre inkább információszolgáltató szervezetté is vált. Ennek megfelelően a Szolgálat hazánk területén szinoptikus mérő- és észlelő hálózatot működtet, magas-légköri rádiószondás méréseket biztosít, működteti a meteorológiai radarhálózatot és a villámlokalizációs-rendszert, biztosítja ezen információk begyűjtését, ellenőrzését, feldolgozását, a meteorológiai adatbázis fenntartását, folyamatos feltöltését. Időjárási elemző és előrejelző tevékenységet folytat, amelyhez nemzetközi előrejelzési központokban elérhető legkorszerűbb előrejelzési produktumokat és saját futtatású előrejelzési modelleket használ fel. Mindezen tevékenységek végzéséhez szükséges és a tevékenységek eredményeként létrejött információk cseréjére fenntartja és fejleszti a Meteorológiai Világszervezet és a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet által koordinált telekommunikációs csatornák magyar szakaszát, gondoskodik a hazai meteorológiai adatoknak a nemzetközi távközlési rendszerbe való beadásáról és a hazánkat érintő adatok elvételéről és feldolgozásáról. A feladatok magas szintű ellátásának érdekében az OMSZ kutató-fejlesztő tevékenységet is végez. E tevékenységek eredményeként az OMSZ élet-és vagyonvédelmi tevékenységeket lát el: időjárási katasztrófa - előrejelzés, balatoni és velencei-tavi viharjelzés, vegyi- és nukleáris szennyeződés terjedésének előrejelzése, biztosítja egyes államigazgatási intézmények, és az állam által felügyelt szervezetek, tevékenységek - együttműködési megállapodásban szabályozott - meteorológiai kiszolgálását (polgári repülés, vízügy, katasztrófavédelem).
Az 1986-os csernobili események nyomán létrehozott Országos Nukleárisbaleset-elhárítási Rendszer (ONER) keretében az OMSZ-ra is hárultak feladatok. A Szolgálat állomásain mérik a béta-aktivitást és a gamma dózis-teljesítményt is. Amint ismét látogatható lesz Pakson az Atomenergetikai Múzeum (AEM), érdemes lesz megtekinteni az OMSZ Paks-Ferihegy telexgépet. E telexgép egy komplex ellenőrzési, adatgyűjtési és továbbítási rendszernek volt a fontos része, ugyanis a Pakson mért meteorológiai adatokat többek között e gép segítségével továbbították az OMSZ felé, illetve az onnan érkező adatokat e gép fogadta. Az itt mért adatok: összfelhőzet, szélirány és szélsebesség, hőmérséklet, légnyomás, csapadékmennyiség, látástávolság stb. adatait a WMO szabványai, előírásai szerint kódolták. A főállomás által mért és archivált adatokat tervezéshez, engedélyezésekhez és üzemeltetéshez használták fel. E telexgép a paksi meteorológiai-állomás egyik fontos eleme volt, amely telepítését a Nehézipari Minisztérium (NIM) és a Paksi Atomerőmű Vállalat (PAV) kérésére az OMSZ 1977-ben kezdte meg. A PAV a mai F2-es porta épületében három helyiséget biztosított az OMSZ számára. A háromhelyiséges főállomást 1978-ban foglalta el az OMSZ, ahol hagyományos meteorológiai műszerekkel az úgynevezett környezeti háttérméréseket végezték, a meteorológiai torony üzembe lépéséig. 1985-ben a paksi főállomást az atomerőmű által épített új, önálló épületbe költöztették, ahova már egy földrengésjelző készüléket is telepítettek. Az új épület a környék legfagy-zugosabb helyére került, ezért aki az országos meteorológiai jelentéseket figyeli, feltűnhet számára, hogy bizonyos esetekben itt van a leghidegebb vagy esetenként a legmelegebb…
A paksi AEM és OMSZ sajtóanyagok alapján szerkesztette:
Sipos László József, az Üzemeltetői Szakcsoport tagja
