A 2014. január közepén bejelentett orosz-magyar megállapodás szerint a paksi atomerőmű két új, egyenként 1200 MW elektromos teljesítményű blokkal bővül.

Az új blokkok – a jelenleg üzemelő VVER-440 típusú paksi reaktorokhoz hasonlóan – nyomottvizes technológián alapulnak. Az új reaktorokban a 162 bar nyomású hűtővíz 300 °C-ról 330 °C-ra melegszik fel. A primer hűtővíz a gőzfejlesztőkön keresztül adja át a keletkező hőt a 70 bar nyomású szekunder körbe, ahol gőz keletkezik. A turbinákat ­– és a velük közös tengelyen forgó generátorokat – a forró gőz hajtja meg.

Az új blokkokban a reaktor és a primerkör a konténment épületen belül helyezkedik el. A kettős falú, 50 méter átmérőjű épület megakadályozza radioaktív anyagok kikerülését a környezetbe. A konténmentet úgy tervezték, hogy el tudja viselni egy nagyméretű utasszállító repülőgép rázuhanását is.    

Az új blokkok aktív biztonsági rendszerei négy párhuzamos, egymástól független ággal tudják kezelni az üzemzavari helyzeteteket.  Ezek működtetéséhez elektromos áramra van szükség.

A súlyos balesetek kezelésére az új blokkok több megoldást is kínálnak. A zóna sérülését követően, a cirkónium-vízgőz reakció következtében keletkező hidrogént a konténment belsejében elhelyezett passzív rekombinátorok égetik el, ezzel megakadályozzák a robbanásveszélyes állapotok kialakulását. A zónaolvadás továbbfejlődésének megakadályozására az reaktortartály alatt olvadékcsapdát alakítottak ki. A maradványő elvitelére két passzív rendszer is rendelkezésre áll: az egyik a gőzfejlesztőkből, a másik konténmentből viszi el radioaktív izotópok bomlása során keletkező hőt. A passzív rendszerek akkor is működőképesek, ha a blokk nincs kapcsolatban a külső elektromos hálózattal.   

Az új blokkok tervezett élettartama 60 év.