Nem szoktunk ugrani minden atomellenes hangulatkeltő megnyilvánulásra. De néha akár meg is tehetjük, ha a hozzá nem értés és az antinukleáris hevület ilyen bájos keverékéből fogant cikkel találkozunk. Azt írja Szabó M. István a napi.hu lapon, hogy utána néztek, mi a helyzet Pakson, és a meglévő létesítményben a régi reaktorokkal is(!) baj van: „2018-at a paksi atomerőmű valójában 1500 MW körüli teljesítményhatárral gürcölte végig”.
Alább néhány információt megosztanánk, ami – mondjuk némi eufémiával – árnyalja a fenti állítást. Adataink ellenőrizhetők több helyen, pl. a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító (MAVIR) kiadványában, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség reaktor adatbázisában (IAEA PRIS), az Európai Villamosenergia-piaci Átvitelirendszer-üzemeltetők Hálózatának nyilvános adatai közt (ENTSO-E).
A működő négy paksi blokk beépített teljesítménye valóban egyenként bruttó 500 MW, de az átlagosan 5,6% önfogyasztás és a blokkok közti kisebb eltérések miatt (pl. nagynyomású turbinák elvégzett vagy hátralévő hatásfoknövelő átalakítása) a nettó teljesítmények rendre 479, 477, 473, 473 MW mértékűek. Ezért összegüknél, a mintegy 1900 MW-nál többet akkor sem tudna a négy blokk a hálózatra kiadni, ha mindegyik megállás nélkül és maximális teljesítményen üzemelne.
De nem üzemelhet, hiszen időnként le kell állni friss üzemanyagért és főjavításra. 2018-ban erre összesen 100,5 + 10 tartalék nap volt betervezve, a tény 105,5 nap lett. Ez blokkonként átlag 26 nap körüli. Tavaly a hosszabb főjavításra ütemezett 3. blokk leállása szándékosan tovább tartott. A 4. blokk pedig tervezetten le sem állt, mivel a nemrég bevezetett 15 hónapos üzemanyag ciklusnak köszönhetően erre éppen nem volt szüksége.
Mint mindig, tavaly is voltak kisebb, néhány órás, napos teljesítmény kiesések is: erőmű szinten összesen 11,8 blokknap (köztük a rendszerirányító által kért leterhelések, kényszerkiesések és nem tervezett kiesések). Ezeket igyekszik a cikk úgy interpretálni, mintha a reaktorok folyton estek és kéltek volna. 2016-ban és 2017-ben termelési rekordokat döntött az atomerőmű, 2018-ban ez ugyan nem sikerült, de alig maradt el tőlük.
2018-ban az erőmű teljesítmény kihasználási tényezője 89,2% volt. Ez a szám azt mutatja, mennyit tud mozgósítani a beépített teljesítményből. A 90% körüli vagy afeletti érték nyomott vizes reaktorokra (ahol nincs folyamatos üzemanyag csere) nemzetközi szinten nagyon is kedvező. A jövőbeli modernebb blokkokra 92% körüli várható. Az egyes blokkok tavaly rendre 90,9%; 88,1%; 80,0% és 98,0%-ot hoztak. A számokban jól látszik a 3. és 4. blokk fent említett, többitől eltérő üzemmenetének hatása.
Akkor lenne igazán dicséretes a cikkíró információ-gyűjtögető szorgalma, ha képes lenne a korrekt értelmezésükre. Ehhez a jövőre nézve szívesen felajánljuk szakértelmünket.
Végül csak összehasonlításként: az egész magyar beépített szél- és naperőmű kapacitás 2018-ban 323 illetve 94 MW volt. Kihasználásukra csak 2016-ra és 2017-re volt most adatunk: 23-27% illetve 14-15% volt. Őszintén örülünk a javulásnak, mert mi nem tartjuk a megújulókat kiszorítandó vagy lecserélendő vetélytársnak, hanem az atommal jól megférő, ugyancsak klímavédő, széndioxidmentes technológiáknak. De ettől még biztos lesznek szélcsendes időszakok és éjjel sem fog sütni a nap.
2019.03.12. Cserháti András, MNT elnök