A Magyar Nukleáris Társaság (MNT) keretén belül a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Energiatudományi Kutatóközpont (EK) Budapesti Kutatóreaktor munkatársai kezdeményezésére 2017. május 24-én huszonöt fővel alakult Üzemeltetői Szakcsoportja (ÜSZ) 2019. november végén kétnapos szakcsoporti találkozót rendezett Bátaapátiban és Pakson.

Nukleáris Társaságunk Üzemeltetői Szakcsoportjának célja, hogy

• a szakterületen dolgozó szakemberek között kapcsolatot teremtsen;
• fórumot biztosítson az üzemeltetés során kialakult energetikai, műszaki problémák kielemzésére, megvitatására;
• kölcsönös elméleti, műszaki, szakmai segítségnyújtást jelentsen problémák megoldásában;
• szakmai fórumot szervezzen az új technológiák-, bevezetésre kerülő eljárások megismerésére;
• nyomon kövesse a biztonságos üzemeltetésre vonatkozó jogszabályok változását valamint
• a biztonságos üzemeltetési kultúra ismérveit átadja a fiatalabb üzemeltetői generációnak.

E nemes gondolatok jegyében Horváth László MNT ÜSZ elnök vezetésével november 25-én látogatást tettünk Bátaapátiban, a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kft. (RHK) kezelésében lévő Nemzeti Radioaktívhulladék-tárolóban (NRHT).

„Az RHK három telephelyen (Bátaapáti, Paks, Püspökszilágy) több mint húsz éve felelős Magyarország radioaktív hulladék-kezeléséért. Ahogy az 1996. évi atomtörvény (Atv.) is fogalmaz, elsődleges szempont munkánkban a biztonság, amelyhez lényeges anyagi ráfordítás szükséges. Az évtizedek alatt összegyűlt tapasztalatok, innováció és tervezőmunka eredményeként sikerül csökkenteni a feladattal járó költségeket úgy, hogy az elvárt biztonsági szintet továbbra is szavatolni tudjuk. Az RHK nonprofit szervezet, a tevékenységünkhöz szükséges pénzügyi keretet a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap (KNPA) biztosítja, amelybe a radioaktív hulladékot termelő cégek fizetnek be, legnagyobb mértékben az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Mivel a hulladékkezeléssel járó feladatok túlmutatnak az erőmű üzemidején, ezért pontos tervezésre van szükség, hogy miután leállították a blokkokat, biztosítva legyenek a megfelelő források az elvégzendő feladatokra. A hulladékok biztonságos elhelyezése országos érdek, így az Alapban felhalmozott összeget is felelősségteljesen kell használnia a Társaságunknak – e szemlélet vezetett számos innovációhoz, amelyek megvalósítása már kezdetét vette, és amelyektől jelentős megtakarításokat várunk.” – tudtuk meg dr. Radó Krisztián sugárvédelmi vezetőtől. A kiváló prezentáció után a látogatható helyszíneken is meggyőződhettünk arról, hogy földfelszíni előkészítő épületben és a felszín alatti tárolóban alkalmazott technológia is fontos újítások előtt áll. Bátaapátiban az NRHT fogadja a Paksi Atomerőmű kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékát, amelyeket felszín alatti tároló-kamrákban tárolnak véglegesen, 250 méteres mélységben. Az első tárolókamra (I-K1) már megtelt 537 db vasbeton konténerrel. A konténerekbe egyenként kilenc hordó került, a közöttük fennmaradt üres teret pedig itt töltötték ki cementpéppel. E tárolási módnak az esetében a tárolókamrák térfogatának mindössze kb. 20 %-át töltötte ki ténylegesen hulladék. E koncepciót váltják fel új tárolási móddal 2020-tól, amely során úgynevezett kompakt hulladékcsomagokat (KHCS) helyeznek el az immáron I-K2 jelű és a további négy kamrákban.

A KHCS vékony merevített acélkonténer, amelybe négy radioaktív hulladékkal teli hordó kerül, és a közöttük fennmaradt üres teret már folyékony radioaktív hulladékból készített cementpéppel töltik ki Pakson. A szilárdítás fontos mozzanat a radioaktívhulladék-kezelésben, hiszen a hulladékot nem lehetséges folyékony halmazállapotban véglegesen elhelyezni. Természetesen a vasbeton konténer nyújtotta, hosszú távú védelemről sem feledkeztek meg, a második kamrába egyetlen, nagy vasbeton medencét építettek (melynek látványa lenyűgöző), s ebbe kerülnek hamarosan az új hulladékcsomagok, és a további kamrák technológiai kiépítése is így történik majd. A Paksi Atomerőmű és az RHK szakembereinek közös, innovatív megoldásának köszönhetően az erőmű ötvenévnyi kis és közepes aktivitású radioaktív üzemviteli hulladékát – a leszerelési hulladékot is beleértve – az eredeti tervekhez képest kb. fele annyi kamrában lehet majdan véglegesen elhelyezni. Ehhez persze még olyan további újításra is szükség van, mint a „nagyon kis aktivitású hulladékkategória” bevezetése. A nemzetközi tapasztalatok szerint e hulladéktípusoknak a biztonságos végleges elhelyezése megoldható egy felszíni tárolókban, amelyek sokkal költséghatékonyabbak a felszín alattinál. Magyarországon a hulladék-kategóriát 2018-ban vezették be, az RHK szakemberei már dolgoznak a tároló kialakításának megvalósítási lehetőségén. A paksi erőmű leszerelésekor keletkező hulladékok kb. 80 %-a nagyon kis aktivitású kategóriába fog tartozni, így szintén jelentős összegeket takaríthat meg hazánk egy felszíni tárolóval.

Horváth László MNT ÜSZ elnök vezetésével november 26-án látogatást tettünk Pakson, a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kft. (RHK) kezelésében – atomerőmű szomszédságában – lévő Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójában (KKÁT). Itt Bara László KKÁT üzemvezető prezentációjából, Nős Bálint stratégiai és műszaki igazgató szakmai kérdéseinkre adott válaszaiból és a helyszíni bejáráson látottakból tájékozódhattunk.

Megtudtuk, hogy a KKÁT esetében ugyancsak innovatív megoldásokat vezettek be. KKÁT az elhasznált atomerőművi üzemanyagot fogadja és biztosítja annak több évtizedig tartó átmeneti tárolását. A KKÁT egy moduláris létesítmény, amely az erőmű igényeihez igazodva, folyamatosan bővíthető, úgy, hogy közben az üzemeltetés is zavartalanul folyik. Az eredeti tervek szerint 33 kamrában 14 850 tárolócső sorakozott volna, mindegyikben egy-egy kiégett fűtőelem (450 tárolócső / kamra). Azonban, a Paksi Atomerőmű üzemidő hosszabbítását is figyelembe véve az atomerőmű teljes ötvenéves üzemideje alatt várhatóan 17.716 kiégett üzemanyag kazetta keletkezik majd, amelyek átmeneti tárolását biztosítani kell. A kapacitásnövelés tervezése során szempont volt az, hogy a megemelkedett darabszám elférjen az eredetileg tervezett 33 kamrában. Ez úgy valósul meg, hogy az első16 kamrában 450 tárolócső / kamra található, a 17-24. számú kamrák már 527 fűtőelemet képesek befogadni kamránként, míg a jövőben megépülő kilenc kamra már 703 kazetta tárolását teszi lehetővé minden egyes kamrában. Mivel a kamrák térfogata változatlan, ezért a tároló-csövek közelebb kerülnek egymáshoz, így különösen oda kell figyelni a kazetták hőtermelésére a tárolás folyamán. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a 26 éve pihentetett kazetták, melyeknek kisebb a hőtermelésük, az első kamrákból fokozatosan átkerülnek az újabb kamrákba, ahol nem okoz problémát, hogy közelebb helyezkednek el egymáshoz. Az újonnan ide szállított fűtőelemek pedig az első kamrákba kerülnek. A program megvalósítása során a feltételek adottak maradnak, miközben számottevő megtakarítást eredményez a fejlesztés.

Mindkét napon látottak és hallottak összegzése: ami nehézzé teszi a költségcsökkentést a radioaktív hulladékok vagy a kiégett fűtőelemek tárolása során, hogy a biztonsági szintet továbbra is szavatolni kell. A fejlesztések mögött sokévnyi tervezőmunka áll, a sikerek gyümölcse csak évtizedek múlva mutatkozik a programok befejeztével. Az elmúlt évek innovációi több tízmilliárd forint megtakarítást jelentenek a nemzet-gazdaság számára a jövőben.

További eredményes munkát kívánunk a Bátaapátiban és Pakson dolgozó kollégáinknak!

RHK Kft. sajtóanyag, helyszíni prezentációk és látottak alapján szerkesztette:

Sipos László József, az Üzemeltetői Szakcsoport tagja