Az 1960-as években megépítették a világ első kísérleti, ²³³U üzemanyagot használó atomreaktorát. Ez az üzemanyagként és hűtőközegként is egyaránt flourid sóolvadékot használó berendezés (Molten Salt Reactor – MSR) négy évig működött. A kísérleti üzemeltetés számos ponton igazolta az elképzelések helyességét, ennek ellenére mégsem kapott elég pénzügyi és kormányzati támogatást, ezért a program néhány évvel később be is fejeződött. A cikkben röviden elemzem a napjainkban jellemző nukleáris energiatermelési módokat, majd megvizsgálom azt a kérdést, hogy lehet-e létjogosultsága a kutatások folytatásának. Áttekintem a különböző tenyésztő lehetőségeket a természetes urán és a tórium, mint üzemanyag alkalmazására. Vizsgálom azt is, hogy mik a kísérletek folytatásának lehetőségei napjainkban és milyen új elképzelések születtek a nukleáris reneszánsz feltámasztására.