A magyar reaktorfizika egyik kiemelkedő egyénisége, Dr. Szatmáry Zoltán egyetemi tanár, az MTA doktora májusban ünnepli 75.-ik születésnapját. Ebből az alkalomból a NUKLEON egy különszámot állított össze, ahol Szatmáry Zoltán kollégái, barátai és tisztelői köszöntik őt—ki-ki a maga módján—az ünnepi alkalomból.
Az ünnepelt szakmai életrajzát külön közöljük, amelyből kitűnik sokoldalú tevékenysége. Nincs a magyar atomenergia rövid
történetében olyan terület, amelyhez az ünnepelt ne járult volna hozzá munkájával.
Hosszú ideig dolgozott kutatóintézetben, először kutatóként, majd vezetőként. Már igazgató volt, amikor még mindig
dolgozott aktuális problémákon. Kutatóként elsősorban széleskörű matematikai ismeretei, ötletei keltettek figyelmet.
Ugyanakkor kísérletezőként is elismert volt. A VVER reaktortípushoz kapcsolódó kísérletek nemzetközi együttműködésben
(röviden ZR-6 név alatt ismert, de orosz rövidítése után VMK-nak, később az angol rövidítés után TIC-nek is nevezték) folytak húsz éven át. Az együttműködést ugyan formailag egy Tudományos Tanács vezette, de közismert volt, hogy a kutatási programot nagyrészt az ünnepelt elképzelései szerint állították össze. A mérési eredmények tárolási módja, a mérések feldolgozásához szükséges programok, a zónaszámító programok eredményének és a mérési eredmények elemzésének eszközei és módszerei jórészt az ünnepelt munkáját őrzik.
A Budapesti Műszaki Egyetem vezetése szerepet szánt a nukleáris ismeretek oktatásának, ennek elősegítésére létrehozták a
Tanreaktort. A Tanreaktor tervezésében a KFKI-ban működő kutatórektor munkatársai vettek részt, így az ünnepelt is.
Ne feledkezzünk el azonban a zónaszámításra kidolgozott programokról sem! A hetvenes évek magyarországi
számítástechnikája mellett kellett a tekintélyes erőfeszítést igénylő programfejlesztéshez hozzálátni. Néhány programnév a
KFKI-ban adaptált vagy kifejlesztett programokból: GRACE, THERMOS, RAM, BETTY, RIFFRAFF, CATHY, SISYPHUS,
FEDGROUP. A programokat a ZR-6 keretein belül tesztelték, a tesztelésben a ZR-6 kísérleti eredményeknek is jelentős szerep jutott.
A reaktorfizikában Magyarországon új fejezet nyílt a Paksi Atomerőmű megépítése után. Ki kellett elégíteni az erőmű igényét is: a zónatervezéshez a szállító a BIPR programot ajánlotta, de a zónamonitorozásra és a reaktorszimulációra új eszközöket kellett létrehozni. Mindkét projekt sikeresen befejeződött, a zónamonitorozásra létrejött a VERONA rendszer, a szimulátor szoftver nem kapott nevet, csak szimulátorként emlegetik.
A nyolcvanas évek végétől az ünnepelt a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Nukleáris Technikai Intézetében (NTI) folytatta
munkáját egyetemi oktatóként, intézetigazgatóként. Megírta az első magyar nyelvű reaktorfizika tankönyvet, amelyet a
felsőoktatásban mind a mai napig használnak. Az oktatásba új tárgyakat hozott: Méréskiértékelés című jegyzete és azonos című előadása sok diákot vonzott, bár páran megjegyezték: „Professzor úr, a négy kreditponthoz képest túl sok a mátrix!”
A Reaktorfizikai számítások, a Reaktorfizikai példatár még készül. Az NTI-ben szükségessé vált az Oktatóreaktor időszakos
biztonsági felülvizsgálata. A BME NTI csapata a munkát az ünnepelt vezetésével sikeresen elvégezte bizonyítva, hogy kitanulta a biztonsági elemzés készítését is.
Felismerte, hogy a működő erőmű szükségessé teszi az atomenergiával foglalkozó dolgozók szélesebb szakmai szervezetének kialakítását. 1990-ben létrehozta a Magyar Nukleáris Társaságot, amelynek első elnöke volt. Emellett részt vett az erőmű tudományos tanácsának és az Országos Atomenergia Hivatal tudományos tanácsának munkájában is.
Több alkalommal dolgozott külföldön a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakértőjeként, vagy meghívott kutatóként.
Ebben nagy szerepet játszott közvetlensége, jó nyelvérzéke.
Számtalan diák, kolléga útját egyengette, ahogyan az a következő lapokon olvasható. Ez a kiadvány tisztelegni kíván
Dr. Szatmáry Zoltán, az MTA doktora, egyetemi tanár több évtizedes munkássága előtt.