Az álhírekkel (fake news) terhelt világunkban továbbra is fontos feladatunk a lakósság korrekt és szakszerű tájékoztatása. Elrettentő példaként említhető a sajtóban és a közbeszédben meg-megjelenő „sugárfertőzés” szó, mely azon kívül, hogy értelmetlen, arra is alkalmas, hogy hisztériát keltsen. Sajnálatos módon az emberek tájékozatlansága vagy félre informáltsága, illetve a veszélyek túlbecsülése miatt a társadalom egy része elutasít minden féle nukleáris technológiát. E gond évek óta ismert, de kevesen és még mindig keveset foglalkozunk vele.

A Mindentudás Egyetem 2002. november 18-ai rendezvényén, Jéki László, a Központi Fizikai Kutató Intézet fizikusának „Sugárözönben élünk” című előadásában a kockázatok mérlegelése kapcsán a következő hangzott el: „Az élővilág a természetes sugárzásban fejlődött. Korábban ez a sugárzás a mainál nagyobb volt. A Föld néhány területén (pld. a brazil tengerparton és másutt is) a háttérsugárzás ma 5-50-szer nagyobb az átlagosnál. E területeken is élnek emberek, egészségi állapotukban semmiféle eltérés nem mutatható ki. Mekkora tehát az a dózis, amitől már óvakodnunk kell? A sugárzások biológiai hatását ismerve bármilyen kis dózisnak van kockázata, hiszen a szövetek, sejtek a sugárzás hatására károsodnak. Ugyanakkor elhárító, javító mechanizmusok is működnek a szervezetben. Keveset tudunk még a kis dózisok hatásairól. Egy új keletű felismerés szerint a kis dózisok akár jótékony hatást is gyakorolhatnak, erősíthetik a helyreállító folyamatokat, stimulálhatják az immunrendszert. Az önként vállalt sugárterhelés döntően az orvosi alkalmazásokból származik, a mesterséges sugárterhelésnek e forrása. E sugárterhelés nagy hányada a röntgen-átvilágításokból ered. A többi mesterséges forrás, tehát a korábbi atomfegyver-kísérletek és a mai atomipar járuléka emellett elhanyagolható. Az orvosi célú sugárterhelésből származó esetleges egészségkárosodás viszont eltörpül az idejében történt diagnosztizálásból és terápiából származó haszon mellett. Az orvosi alkalmazások a természetes forrásokból eredő évi 2,4 mSv mellé átlagosan további 0,4 mSv terhelést jelentenek. Ha már a kockázatoknál tartunk, fontos tudni, hogy eloszlassunk egy félreértést: sugárfertőzés nem létezik, a sugárzás nem fertőző, mindenki egyénileg viseli el a hatásokat. Fertőzhetnek pld. a kórokozó baktériumok, de a radioaktív sugárzások nem. A sugárzások külön-külön hatnak az egyes emberekre, a sugárzások által az egyik emberen kiváltott hatás (pld. megbetegedés) nem terjed át a másik emberre vagy más élőlényre. A megtévesztő szóhasználat sajnos gyakori a köznyelvben. Érdemes még a radioaktivitás kockázatait más, hétköznapi kockázatokkal is összevetni. Kiszámították, hogy különböző tényezők mennyivel rövidítik meg egy átlagos ember életét. Nőtlenség 3.500 nappal, a 30 % súlyfelesleg 1.300 nappal, a szegénység 700 nappal, a cukorbetegség 95 nappal, az orvosi röntgen-sugárzás 6 nappal. Egy amerikai atomenergia ellenes csoport szerint az atomreaktor balesetek járuléka is 2 nap, szakértői elemzés szerint ennek csak a századrésze, fél óra. Mindezekből két tanulság adódik. Egészségünk megőrzése és helyreállítása érdekében a jelzett plusz sugárterhelést vállalunk kell. Az atomipar és a sugárzások megannyi alkalmazása nem növeli számottevően a bennünket érő sugárzás mennyiségét, viszont néhány területen mással nem pótolható előnyökkel jár. Összegzésül: Nem szabad elleneznünk az atomtechnika további terjedését!”

Ha szakszerűen akarunk fogalmazni, a média által kitalált „sugárfertőzés” szó helyett a tényhelyzetnek megfelelően mondhatjuk vagy írhatjuk: „sugárszennyeződés vagy radioaktív sugárzás érte”.

A 2002-es prezentáció után egy mai, megerősítő tény: a https://nuklearis.hu/konyvek linken található a Medicina Kiadó gondozásában megjelent „Sugáregészségtan 2. átdolgozott és bővített kiadás” című szakkönyvben sem szerepel a jelzett értelmetlen szó. Ami pedig ebből kimaradt, az szóra sem érdemes…

Sipos László József, az Üzemeltetői Szakcsoport tagja