Április második keddje a láthatatlan munka világnapja. Azokra a mindennapos erőfeszítésekre fókuszálunk, melyekért fizetés ugyan nem jár, de hihetetlen energiát, kreativitást, türelmet és persze rengeteg időt igényelnek attól, aki végzi. A házimunka, a gyermeknevelés, a beteg családtag ápolása hagyományosan női feladat, de a megváltozott világunkban e munka nem korlátozódik az otthoni teendőkre. A közösségekért végzett szervezőmunka, a környezet szépítgetése, az emberek életminőségének javítása ugyanúgy „fizetetlen munkások” állhatatosságának eredménye, valamint vegyük észre, a férfiak szerepe is egyre nagyobb ezeken a területeken.

A láthatatlan dolgokról vagy nem tudnak, vagy nem is akarnak tudomást venni az emberek. A tudomány és a technika képviselőinek egyik fő törekvése, hogy a láthatatlant mérhetővé, sőt láthatóvá tegye. Az ionizáló sugárzások sem láthatók, de nem kell megijedni, ha azt halljuk, hogy „sugárözönben élünk”, hiszen ez is az élet elválaszthatatlan része. Nem fejlődött ki rá érzékszervünk, de számtalan érzékelőt (detektort) fejlesztett ki a tudomány és a technika. Van, amelyiken a sugárzás nyomot hagy és e nyomok megszámolhatók. Van, amelyiken árnyék képződik, vagy kivilágosodik. Van, amelyik elektromos jelet produkál és az megdolgoztatható. Hangot, fényjelzést adhat, ill. számítógép segítségével megjeleníthető. Valamennyi jelzett esetben csak a szakember tudja értelmezni e jeleket. A laikus számára fontos a jel, a jelzés, de az okról nem sokat mond. Pakson, a Tájékoztató és Látogató Központunkban (TLK) más a helyzet. A kisgyermektől az aggastyánig mindenki saját szemével győződhet meg arról, hogy az ionizáló sugárzások jelen vannak. Mindez pedig egy különleges berendezésnek köszönhető, amelyet kifejezetten demonstrációs célokra készült. A diffúziós ködkamra működési elve régóta ismert és egyszerű. Az elektromosan töltött részecskék az anyaggal való kölcsönhatásuk során pályájuk mentén töltéspárokat (ionpárokat) hoznak létre, azaz ionizálnak. Ha ez a folyamat megfelelő közegben – jelen-esetben a ködben, azaz egy stabilizált kolloid rendszerben – történik, az ionok kondenzációs magként szolgálnak és jól látható nyomot hagynak. Gondolom, mindenki látott már olyan sűrű ködöt, amit szinte „vágni lehetett” és az apró ködcseppek szabad szemmel is láthatóak voltak. A készülékben ezt az állapotot izopropil alkohol elpárologtatásával, majd az alkoholgőz nagy felületre történő hirtelen kondenzálásával idézik elő.

Az ionizáló sugárzás, mint természettudományi jelenség láthatóvá tétele mellett azért ne feledkezzünk meg a gazdaság- és társadalomtudományi folyamatokról, különös tekintettel körülöttünk lévő emberi kapcsolatokról. Az e területen rejlő lehetőségek, mint pld. a szinergia (az együttműködők eredményessége nagyobb a különállók eredményeinek összegénél) felismeréséhez, megértéséhez és alkalmazásához tegyünk egy rövid időutazást.

A mai hatvanévesek közül sokan emlékeznek arra, hogy édesanyjuk háztartásbeliként, fizetés-nélküli szabadságon volt, így otthon dolgozott. Megteremtette a nyugodt családi hátteret, nevelte a gyermekeket és gondozta a nagyszülőket. Mai ésszel felfoghatatlan, milyen bátorság és előrelátás kellett az anyák otthon-maradáshoz. Azok a gyermekek, akiket az élet e kegyben részesített, ma már szellemi, szociális és érzelmi téren is gazdag embernek tarthatják magukat, ugyanis nem csak az első három év, hanem az iskolakezdés, a felső-tagozatos tanulmányok, sőt a középiskolai felvételire való készülésben is kaptak segítséget. Számukra az édesanya gondos otthoni – mai szóhasználattal láthatatlan – munkája máig felbecsülhetetlen érték. Ahogy az emberek közötti formális, intézményi kommunikáció mellett kiemelt jelentőségű az informális is, így az édesapák akkori kézzel is fogható (nem átutalt) havi bére mellett legalább annyit ért a harmonikus családi élet biztosítása is. Sokat beszélgetve e témáról paksi kollégáimmal, úgy gondoljuk, hogy az egyes családokon belül mi fiatalok láttuk és díjaztuk szüleink gondoskodását, de az akkori magyar és külföldi gazdasági- és társadalmi vezetés még nem akarta látni, láttatni és különös tekintettel elismerni a láthatatlan háttérmunkát. E „vakságot” megszüntetve, nem is olyan régen Kanadában civil szervezetek kezdeményezték, majd a háztartásbeli nők európai szervezeteinek szövetsége (FEFAF) felkarolta a láthatatlan munka napjának meghirdetését. Ezzel az volt a cél, hogy ráirányítsák a figyelmet azokra az emberekre, akik csendben, szinte láthatatlanul, ellenszolgáltatás nélkül végzik a dolgukat, és elismerjék végre azt a pótolhatatlan munkát, amelyet ők végeznek. Egy egyetemi kutatás szerint, a láthatatlan munka becsült értéke a bruttó hazai termék (GDP) egyharmadát is elérheti. Ez az óriási értékű tevékenység jelentősen hozzájárul a gazdaság fenntartásához, a munkaerő megújulásához, a jövendő generációk felneveléséhez, erősíti a generációk közötti együttműködést, valamint tehermentesíti az állami intézményrendszert is. A kanadai kezdeményezéshez több EU tagország is csatlakozott. Hazánkban is minden év áprilisának első keddjére, idén éppen április 7-re esik a láthatatlan munka napja. A láthatatlan munka végül is mind az, amit úgy végez valaki a családért, vagy egy közösségért, hogy nem vár érte anyagi ellenszolgáltatást. Ide tartoznak a különböző házi- illetve ház körüli munkák, csecsemőgondozás, gyermeknevelés, idős, beteg vagy fogyatékkal élő rokonról, ismerősről való gondoskodás. E munka nem korlátozódik az otthoni teendőkre, a közösségekért végzett szervezőmunka, a környezet szépítgetése, az emberek életminőségének javítása ugyanúgy „fizetetlen munkások” állhatatosságának eredménye. Jómagam a láthatatlan munkák közé sorolom a fizetség-nélküli műszaki egyesületi (pld. Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület (ETE), Eötvös Loránd Fizikai Társulat (ELFT), Európai Minőségügyi Szervezet Magyar Nemzeti Bizottsága (EOQ-MNB), Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület (HTE), Magyar Atomfórum Egyesület (MAE), Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE), Magyar Energetikai Társaság (MET), Magyar Mérnök-akadémia (MMA), Magyar Minőség Társaság (MMT), Magyar Nukleáris Társaság (MNT), Neumann János Számítógép-tudományi Társaság stb.) tevékenységet, valamint az emberek önzetlen tájékoztatását is, amennyiben azok a közjót szolgálják (pld. NUKLEON, INFOGRAFIKÁK stb.).

E gondolatok jegyében, a koronavírus-fertőzéssel és globalizációval terhelt életünkben javaslom, hogy álljunk meg egy napra, idén április 7-én, és köszönjük meg e sok-sok önzetlen munkát a szülőknek, nagyszülőknek, az otthon gondozóknak és tanítóknak. Hálás köszönet illeti az önkénteseket is, akik munkája ma már nélkülözhetetlen. Legvégül, azt kérem, ne csak egy napon figyeljünk a láthatatlan munkára, mert úgy járhatunk, mint a hiteltelen ember: „vizet prédikál és bort iszik”. A láthatatlan munkát jellemzően a nők, az anyák és nagymamák végzik, de a megváltozott világunkban a férfiak, az apák és a nagyapák szerepe is egyre nagyobb e területeken. Kedves kollégák, a jelzett munkát ne csak elvárjuk, hiszen csak úgy leszünk hitelesek, ha – személyes példát mutatva gyermekeinknek, unokáinknak és munkatársainknak – mi is végezzük! Egy székely mondás szerint: „Most a szükség bővelkedik!”

Sipos László József, az Üzemeltetői Szakcsoport tagja